A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #128 Először is köszönöm, hogy beleolvasol, ez fellelkesít.
Majd később találkozol a Töltésfizika kifejezéssel is.
Mert a töltéseket nem fizikai, (anyag, energia), hanem tudati tényezőnek tartom.
Ami ezért megfoghatatlan, hiszen csak egy "terv". Egy tudati tényező.
Metrt egy tervrajz is két részből áll: (tudom, tervező vagyok, most autocaddezek...).
- Tudat(töltés)hordozóból, ami a pausz, a monior stb.
- Tudati töltésből, ami maga a terve, és ami nem megfogható, de mégis minden így, tudatosan készül.
Az elektromos töltés is egy ilyen tudati tényező, és hasonlóképpen a tömegtöltés is. Egy-egy tervrajz, ami szerint átrendeződik a tudathordozó, pontosabban annak környezete. Átrendeződés alatt értheted azt is, hogy a tömegtöltés egy mezőben gyorsulási vektorokat indit kifelé, és vissza ugyanazon szétágazó uton. És ha nyugalomban van, azok minden időpillanatban kiegyenlítik egymást, eredőjük nulla. De ha gyorsulnak, irányt váltanak, vagy megjelenik egy másik tömegpont, akkor az eredő nem nulla, tehetetlenséget érzel. A sajátodat.
Emellett a tömegtöltés (valamely egyenleg alapján) más töltésekké is átalakulhat, és viszont.
Így keletkezik a "fényatom", amely egy bivalens (kétértékű, kéttöltetü) sugárzás. Itt a töltéshordozó szinuszosan elektromossá, vagy tömegtöltésüvé alakul át. Ezáltal önmagába záródhat, fényatomokat képez, amely a mi univerzumunk alapja. És ezen terjed a fénysugárzás, ahogyan a gázokban a hang, vagy a rezgések. A fényatomok tehát = vákuum, amelyeknek ugyanúgy van kompressziómodulusa, ami az Univerzumunk tömegsürüségétől és termodinamikai jellemzőitöl függ.
A fénysugár terjedési sebessége pedig a kompresszió modulustól függ. A honlapomon kiszámoltam a mi univerzumunk fényalap kompresszió modulusát.
Azonban még sokfékle töltés, és bivalens fényalap lehetséges. Olyan is, amelyeket nem észlelhetünk, mert a mi univerzumunkban csak elvétve találhatók. Talán ilyesmik a neutrinók is.
Egyetlen töltéss azonban nem tud fényatomot alkotni. Azt monovalens sugárzásnak nevezem, amely a végtelenig terjedhet. Ilyen a gravitáció. Azonban létezéséhez kell egy fényalap is, amely vele kompatibilis.
Ezért a fénysugárzást én gravinerciális- elektromágneses sugárzásnak nevezem (GI-EM).
Mert Maxwell valójában egy elektromágneses-vákuum (EM-V)sugárzást irt le. Ettől kezdve a vákuumnak fura tulajdonságai kezdtek lenni, még jó, hogy máig nem borotválkozik is...
A GI-EM elméletben egy gravinerciális-elektromágneses Poynting teljesítménysűrűség vektor vezethető le, amelynek összetevői ugyanúgy szinuszosan változnak, azonban összegük (sin^2^; cos^2) állandó, s így nem kell keresni se töltést, se energiát a vákuumban.
Ezt már sokszor leirtam itt is, és fáradt vagyok tőle, de szívesen kiegészítem. Mert vázlatosan ilyenek a tudati töltések, és töltéshordozók. Egy egészen más fizika, és szélesebb világkép: Töltésfizika.
Ha pedig a Higgs bozontost nagy áldozatok árán meglelik, csak egy újabb tömegtöltéshordozót találtunk meg a többi százhoz.
Mert maga a töltés: "megfoghatatlan", tudati tényező.
Tudod, ha az egszeri ács nekikezd, majd lesz belőle valami, legfeljebb egy fogpiszkáló.
Akkor se dolgozott hiába...