A fizika és csillagászat közös témái
-
Albertus #1200 "Nem is értem honnan vehetsz ilyen butaságot hogy az iker paradoxon nem valós ."
Géza barátom példája győzött meg erről. Megpróbálom idézni, de az eredetit több fórumon megtalálod az ő tollából.
Az ikreknek adunk két-két számlálót, és egy egy olyan órát ami villan minden lépéskor (például minden másodpercben).
Az egyik számláló a saját, a másik számláló pedig az ikertesó órájának villanásait számlálja.
Az egyik iker elutazik, majd visszatér és a négy számláló azonos számot mutat.
Ugyanis minden villanás, megérkezik a hozzá tartozó számlálóba.
Távolodás alatt a relatív.Doppler szerint csökkent frekvenciát mérheti mindkét iker. Közeledéskor pedig a "lemaradt" villanások érnek hozzájuk először, majd a fordulás után kisugárzottak, ezért
szintén a relatív Doppler szerinti frekvencia növekedést méri mindkét iker.
A relatív Dopplerről kísérletileg tudjuk, hogy garantáltan jó mérési eredményt ad, nem ad sem kisebb frekvenciát sem nagyobbat, mint amit a kisugárzott villanások okoznak.
A számlálásról pedig tudjuk, hogy nem veszhet el egyetlen villanás sem.
Tehát ha bármelyik iker az ikerparadoxon szerint lassult lenne, akkor az ő általa kisugárzott villanások száma kevesebb lenne mint a tesó órájának villanás száma és
a rel.Doppler frekvenciája sem adná a rel.Doppler szerinti frekvenciát.
Miután mérési bizonyítások milliói naponta igazolják, hogy a rel.Doppler soha nem mutatott ki ilyen eltérést, ezzel bizonyított, hogy nem létezik az iker-paradoxon nevű, csak gondolat kísérletben létező hatás.