A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #1137 Télen (sajna) több időm van, így többet irogatok majd ide is az árapályról.
Bizva abban, hogy netán valakit érdekel, és akkor is, ha senki nem szól hozzá.
Most pedig egy kicsit arról, mi történik akkor, ha két tömeg valamely pályán közelíti egymást!
Leggyakrabban kör, vagy ellipszis pályáról. a flyby és a Pioneer anomáliák esetén hiperbolikus pályákról esik említés.
Én viszont az általam legáltalánosabb, kvázi- egyenes pályákról is végeztem vizsgálatot. Egyfelől azért, hogy bizonyítsam: az árapály jelenség bármely pályákra nézve létezik, és hogy a világmindenség egyik legáltalánosabb jelensége, amelyet a kozmológia furcsa módon ignorál.
Hogy mindenütt, ahol tömeg van- az is jelen van: a Föld felszinén guruló gépkocsik kerekein, magának az autónak tömegén, a Holdon, a Napon, a galaxison, galaxishalmazokon, az univerzumokon (elfogadva a multiuniverzális elméletek egy változatát).
Ehhez a legkézenfekvőbb modellként két, egymáshoz képest "megvezetett" kitérő egyenes pályán haladó, azonos tömegü test közelítésének és távolodásának feltételeit választottam, A pályák megvezetésére azért volt szükség, hogy a bizonyítást egyszerűsíthessem: akkor ugyanis nem kellett figyelembe vegyem az óhatatlanul bekövetkező pálya és sebesség változásokat.
Olyan ez, mintha mindkettő valamely sinen haladt volna, amelyen a kialakuló sebességváltozásokat valamely külső forrás kompenzálja. Amelyet kiszámítva megismerhetők az árapály energetikai paraméterek.
További fontos paraméter volt, hogy a kiindulásnál a két test egyike sem forgott a saját tengelye körül. Ugyanakkor mind a két test gömb alakú, azonos méretű, és struktúrájú, valós tömeget képviselt.
Ezekre a viszonylag egyszerű, világosan megfogalmazható feltételekre azért volt szükség, mert ez esetben nem a nunerikus, hanem a bonyolultabb analitikai (diff. egyenlet) megoldást kerestem és találtam is meg. (lásd. honlapom- amit ezért is féltek...).
Maga a bizonyítás nem illik ide, azonban az eredményei elmondhatók!
Ha a relatív egymáshoz közeledő -távolodó testek közül az egyiket feltételesen "központinak", a másikat "távolinak" tekintjük (árapály vizsgálatoknál ez szinte általános megközelítés), akkor a folyamat során a következő dolgok történnének, amelyek a kettő közelpontjában csúcsosodnak ki. (megjegyzendő, hogy a testek azonossága miatt mind a kettővel ugyanaz történik majd.
Kezdjük a feltételes központi tömeggel, amelyben a közeledő távoli árapálya fokozódó, majd a közelpont után újra csökkenő árapály hatásokat kelt. Amelyek kihatnak a folyadék, és a szilárd részeire az egész tömegében, rugalmatlan, disszipációs folyamatokat indítva benne el.
Ezek a távoli gravitációjának növekedésével egyre fokozódva az addig mozdulatlan közeli tömegre forgató nyomatékot képeznek, amelyre az lassú, kezdetben növekvő forgással válaszol. Amelynek iránya hozzáigazodik a távoli közeledésének irányához.
A közelpont után is ez addig folytatódik, amíg a távoli pillanatnyi forgási periódusa (amely kiszámítható) nem válik kisebbé, mint a központi által elért forgási periódus (ez a lokális USP pálya). Ettől kezdve a távoli már fékezi a központi égitest forgását, míg el nem éri a végtelent.
Azonban soha többé nem jöhet létre a kinduló állapot: egyfelől a központi égitestnek valamely maradvány forgásperiódusa jön létre, míg a távoli kezdeti energiájának egy részét elveszítené: és a külső energia forrás nélkül nem érhetné el a végtelent!
Mindez egyenes pályán: ám bármely görbe pályán a két test hosszabb ideig tartózkodik egymás közelében, így a hatás nagyobb. Körpályán az ismétlődés miatt a legnagyobb.
Most pedig képzeljétek el ezt egy fazék vízben, virslivel, a Naprendszerben, az univerzumban is, vagy pl. a flyby effektusnál.
Hogy képet kapjatok arról, mi az, amit a fizika és a csillagászat szerintem "ignorál"?
Hogy megértsétek a tehetetlen dühöt, ami néha elfog itt.
Mert ekkora figyelmetlenségük már szinte érthetetlen, és meg sem bocsátható.
Még szerencse, hogy gyorsan felejtek.