A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #1109 Kár, hogy elbúcsuzol, mert sok érdekeset, tanulságosat irtál, és nem vagy troll, akikből bőven van itt. Lehetne azokról is beszélgetni, amit irtál, és nem csak arról, amit én.
Dehát új gondolatok nélkül nem unalmas a társalgás?
Kár, hogy nincs saját elképzelésed, mert arról is beszélhetnénk. Hiszen magad is irod: te csak elfogadod a teoriákat, amelyek szintúgy nem bizonyítottak.
Én meg arra kértelek, hogy képzeld el, de igazán részletesen- hogyan, miként indult el a fúzió, szinte láncreakciószerűen, egy nagy nyomású, de még nem elég forró térben. Mi történt akkor és ott? Képzeld, hogy ott vagy bent. Mit látsz előtte, utána? Hiszen bizonyára tudod, hogy a fény a Nap magjából csak százezer évek alatt juthat ki!
Úgy szeretném valakinek végre elmesélni, hogy a gravitációs térerőség messze nem a Nap felszínén a legnagyobb, hanem valahol a sugara ötöde alatt. És hogy ott sokkal nagyobb! Így ha valami onnan távozik, az a Naprendszerből is elmehet!
Most képzeld, nincs még folytonos fuzió, talán csak spontán lokális, azonnal megszűnő fellobbanások, mert hiányzik még valami! És most megérkezik, eljut a magba, és ezek a felvillanások egyszerre több helyen jelennek meg, megindul láncreakciószerűen a fúzió.
A hőmérséklet nem húszmillió, hanem tízszer, százszor nagyobb, amit csak a vas képes kiállni úgy,hogy nem indul el benne egy endoterm folyamat. Azon a hőmérsékletben még nehéz elemek is létrejöhetnek talán.
Mert a mag pillanatnyilag olyan, mint egy nagy vastagfalu, szigetelt tartály. A keletkező hő nem tud belőle távozni, csak igen lassan. Emiatt gyorsan nő benne a nyomás is, miközben a mag ionizált anyaga vad körtáncot jár, hatalmas elektromágneses erőket produkálva!
Amelyek egyébként a forgás sík fölé, tengelyirányba mutatnak, miközben persze a gázfelhő is 2-3 óra periódussal forog!
Nincs mese! El kell jönnie a pillanatnak, amikor a magburok megnyilik, valahol jóval az ekliptika fölött, és fényes csóvaként kiszabadul a mag anyagának egy része! Megszületett az első óriás gázbolygó, amit Anonymus-1-nek neveztem. Ami azonban nyilván akkora sebességgel szakad ki, hogy még a Napot is kilökte a galaxis karból, tengelyét elferdítette, és egy csomó másod és harmadlagos kondenzátumot (Szedna, üstökösök) hátrahagyva távozott a galaxis halóba.
Most a "nyílás" összezáródhatott, de csak rövid időre, csak amíg megérett a Nap "méhében" a második parányi fióka, pl. az Anonymus-2 (ami talán az X bolygó, hosszú periódusú), majd a Neptunus, és a többi gázbolygó is- mind ugyanígy.
Később a Nap is megnyugodott (viszonylag), már csak Napszél jön (fuj!) belőle.
De azért még most is szül gyermekeket, amelyek már szerencsére "elvetélnek".
Számos fotón látszanak ugyanis közvetlenül a Nap mentén földméretű gázbuborékok: felvillannak, majd eltünnek: sokan UFO-nak gondolják őket. Ezeket is milliószámra szülte a Nap, de rögtön szétoszlanak, visszahullnak.
Sajnos, a Te általad leírt folyamatban ez a nagyon fontos kezdeti periódus igen elnagyolt, sematikus.
Mert elképzelhetetlen, hogy a fúzió elindulása nem járt együtt gázbolygók születésével, amelyekből azután minden más is kikondenzálódott, a Föld is.
E nélkül az általad említett elméletek bocsi, de egyszerűen: együgyűek...
Jól illeszkednek az ugyanolyan együgyü bolygó "porbacsomósodás" elméletéhez, vagy a Hold ütközéses meséjéhez. (Csak azt magyarázd meg, hogy csomósodott pl. egy fél kilós meteorit?)
Tudománytalan elméletek azok, pont azért hihetsz bennük.
De nem kellene inkább a tudásra törekedj? Hiszen a csillagászat állitólag: TUDOMÁNY?