Az emberi társadalom értelemesebb, esetleg butább volt a régebbi időkben? (100 éve vagy akár ezer évekre visszamenőleg is.)
-
polarka #206 kedvem támadt nekem is megosztani egy kis filozofálgatást:
A gondolkodó emberek mindenben az összefüggést és a szabályosságot keresik, amíg csak meg nem találják, majd ha vmi új infó miatt nem stimmel az eddigi szabály, akkor tovább keresnek. Persze az egész abból a feltételezésből eredeztethető, h úgy hiszik van vmi a tapasztalhatón túl, amit sosem ismerhetnek meg, csak többet tudhatnak meg róla a szabályok révén. Ez a felfogás eleinte nem volt magától értetődő (1ébként nem is lehet az; ez az elv/háttérben levő vmi/idea(ha már Platónról van szó) lehet létező vagy nem létező, hiszen az alapfelvetésből tudjuk, h nem ismerhetjük ki teljesen), de mivel ezen gondolatok hasznosnak bizonyultak, mi már olyan környezetbe születhettünk, ahol alapvetően így közelítjük meg a világ dolgait. Ha az elv létező, akkor ennek a szabály megvalósulásának lenyomatát/árnyékát tapasztaljuk. Ebből nem következik 1enesen a predesztináció, hiszen lehetne "valószínűségi alapú" is (természeténél fogva megismerhetetlen). Továbbá lehet, h nem létező és ekkor csak a valóság, amit tapasztalunk a létező és minden "valószínűség" szerint találomra zajlik, de lokálisan sikerül felállítanunk absztrakt, elvont szabályokat.
Azt még megjegyzem (mivel a Mátrix is szóbakerült), h ha amit tapasztalunk az nem a való, akkor az előbbiekbe érdekes esetként belefogalmazható. Visszavezethető, h vmi valóságnak a lenyomatát éljük.
Összességében annyit mondhatunk, h a világ legalapvetőbb kérdéseiről nem tudunk többet, mint az ókoriak. De a definiált fogalmak - amikre kérdezünk - magukban hordozzák, h választ úgysem lelünk. Szabályokat viszont többet ismerünk, a megismerhetőség feltevésével.
Azt, h vmi létező van a szó értelméből és abból, h itt vagyunk tudhatjuk. (elfogadható a szavak értelme miatt, h a semmiben nincsen vmi és a ha van vmi, akkor az van/létezik)