Az emberi társadalom értelemesebb, esetleg butább volt a régebbi időkben? (100 éve vagy akár ezer évekre visszamenőleg is.)
-
forrai #141 Leonardo a festményein tudatosan megkülönböztette a szellemi, és a valós világot. Némelyik festménye csak a szellemi, vagy csak a valós világban játszódott, néha mindkettőt ábrázolja. A szellemi világban a szenteket glória nélkül, a valósban glóriával.
Az utolsó Vacsora, és a párizsi Sziklás Madonna a szellemi, a Londoni pedig a valósban játszódik.
A két világot a "tudat" egyesíti, amely közös mindegyikben, kompatibilis. Leonardo elég régi festő. De a tudását valaki (?/ lenullázta. Így azután most mondhatjuk, a régieknek se volt tudása. Hogy buták voltak. (Úgy látszik, csak én írok ontopikot).
A kvázi falsh "racionalizmus" minden tudást minden korban töröl, és reflexekkel, ösztönökkel próbálja helyettesíteni. Lehet, hogy nem jól fejeztem ki magam, de valami olyanra gondoltam, ami szegényebbé teszi a tudatunkat. Butit. Felmerül a kérdés: lehet e ilyen hasznos célja a társadalomnak? Miért ne lehetne? Lehet, hogy mindenki más tudja is, hogy miért, csak én nem, azért dobálom magam? De hiszen akkor én már is buta vagyok! S így nem is kell tovább butitani!
Nyertem! Én vagyok a bajnok!