closed#10
A középformátum anno a stúdiófotósok elit területe volt. Kimagaslóan jobb minőség volt elérhető egy középformátumú géppel, mint egy kisfilmessel, ezért magára valamit is adó fotós beszerzett egy hasselbladot/mamiyát/rollei-t, mégha az ára milliós tétel is volt, az ár/minőség arány egy (akármilyen profi) kisfilmessel összehasonlítva annyival jobb volt, hogy kifizetődővé tette.
A digitális korszak a fényképezés kommersz termékké válását hozta. A filmes korszakban a fotó (egy pillanat megörökítése) már önmagában értéket hordozott, mégha egy ócska szmenával vagy pajtással is készült a kép. Mivel a fotó "ritka" volt, több figyelmet kapott. Ma, amikor egy húszfilléres telefonnal is lehet fotózni, az, hogy valami meg lett örökítve, önmagában semmiképp sem hordoz értéket, ez magával hozhatná, hogy a kép "technikai" minősége adja a kép értékét, kevésbé a téma vagy a pillanat. Legalábbis így kéne(?) lennie (vagy nem, ez azért messzire vezet...). A valóságban azonban a "képdömping" az igényeket is lejjebb vitte: ha nem tulajdonítunk egy fotónak jelentőséget (mert tucat-termékről van szó), akkor nem érdekel az sem, hogy az rossz/átlagos vagy értékes felvétel-e.
A fentebb említett "nagyok" emiatt haldoklanak: nincs igény kimagaslóan jó minőségre. A Hasselblad még próbálkozik (mint a cikkben), de inkább csak a nevéből él meg, a Rollei vagy a Mamiya meg a klasszikus vázaikat digitális hátfallal (pl a phase1 termékeivel) felszerelve lavírosz minden komolyabb perspektíva nélkül. A Leica talán a kivétel: ők a legkommerszebb telefon-optikától a legkomolyabb fotogramnmetriai kamerákig (és szoftverekig) igyekeznek lefedni az aktuális igényeket - nem is rosszul. Valószínűbb, hogy ez a jáható út: a Haselblad "elitista" hozzááállását ki fogja végezni, hogy egy Canon/Nikon/olympus (phöjj :-)) géppel készült kép hamarosan bőven ki fogja elégíteni a minőségi igényeket.