A FERMAT SEJTÉS története
-
forrai #231 uwu
Könyörögtem a sorshoz , hogy olyan vitapertnert adjon, aki semmi konkrétumot semmiről nem ír, nem akar semmit megérteni. Aki lejáratja ezzel magát, s így esélyt ad nekem arra, hogy miközben én állítok "lehetelenségeket", ő legyen végül nevetséges!
És a sors téged adott nekem!
Ráadásul éppen általad vált végképp bizonyossá bennem:
1. Hogy jó, és helyes amit cselekszem, hogy mindent ki akarjak írni magamból
2. Hogy más, például egy matematikus, ha meggyöződése lenne is, soha sem írhatná mindezeket meg. Sőt, ha árnyékként fel is merülne az agyában, azonnal el is hesegetné a gondolatot.
Ezért nagy köszönettel tartozók neked, és persze a sorsnak is.
Majd egyszer Te is megkérdezed magadtól, (ahogyan egy Rejtő Jenő műben, azt hiszem a Buzgó Mócsing?)?
"De hát akkor ki voltam én ebben a történetben"
A választ olvasd el ott, igen mulatságos.