Informatika és tudomány

10802156721311543414.jpg

A sorozat aktuális sztoriján túlmutató (tehát a könyvet érintő) kérdéseket, válaszokat, spoilereket
legyetek szívesek az író topicjában [link] tárgyalni.

A viták elkerülése érdekében: amíg NEM adták le a magyar tv-ben az aktuális részt, addig használjátok a spoiler taget,
ha pedig már lement az HBO-n is, akkor lehet nyíltan beszélni a történésekről.

Interaktív térkép

Világtérkép


  • [NST]Cifu
    #4626
    TomDantes: Komolyan, mondj már egy olyan sikeres hadjáratot, ahol a támadó semmi ilyesmit nem biztosított, de azért végül nyert.

    Nos, ha már történelemmel pedálozunk, akkor Nagy Sándorral kezdjük, akinek az első nagyobb hadjárata alatt Thébában forradalom tört ki, amit aztán Nagy Sándor annak rendje és módja szerint erőltetett menetben elérve le is vert.

    Sorolni lehetne a példákat, de fejből most hirtelen Napóleon (Ibéria-félsziget elleni hadjárata, amikor az Osztrákok létrehozták az ötödik koalíciót, és hátbatámadták, Napoleon Wagramnál leverte őket, és utána elfoglalta Bécset is) ugrik be, ám sok más hadjáratnál rémlik hasonló, szóval maradjunk annyiban, hogy elég sok ilyet tudnánk mondani.

    Ilyen nincs, alap vető dolog a hadvezetésben.

    Érdekes, én amennyire tanulmányoztam a hadvezetést, egy alapvető dolog van benne: ha győzöl, nyersz. Számtalan példa van arra még a modern hadvezetésben is, hogy egy ország gyakorlatilag az adott harcképességének teljes erejét felvonultatja, miközben "otthon" nem sok minden marad. Az 1982-ben a brit haditengerészet gyakorlatilag összes bevethető egysége elindult a Falkland-szigetek felé, civil hajókkal kiegészülve (óceánjárók szállították a szárazföldi erők jó részét), ami otthon maradt, az kb. a partok alapvető őrzésére volt alkalmas, plusz persze a nukleáris csapásmérő erőt képviselő nukleáris meghajtású ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárók. Egy feljegyzésben úgy említették a flottacsoport távozását, hogy utoljára akkor voltak a brit tengerpartok ennyire védtelenek, amikor a Bismarck és a Prinz Eugen üldözésére minden épkézláb hajót kihajtottak (a próbaútján lévő Prince of Wales-el együtt).

    Szóval jah, az alapvető dolog a hadvezetésben az, hogy győzni kell.

    Robert esete más, az uralkodó családot kiírtották-elzavarták. Új dinasztia kezdődött.

    Apró probléma, hogy Robert Baratheon mellett lehetett volna akár Tywin Lannister is az új király. Erről ne feledkezz meg. Tywin pedig hiába foglalta el királyvárost, mégis át kellett engednie a Vastrónust, mert nem tehetett más, mikor ott van előtte a Baratheon, Tully, Arryn és a Stark ház.

    A hódítás jogát megfőzheted , ha nem tudod legitimálni a hatalmadat, főleg ha rajtad kívül van egy rakás másik jogos trónkövetelő.

    Erre ellenpéldát akár mai korból is hozok neked: Tibet.

    Ha Renly meghódítja Királyvárat (amire elég jó esélye lett volna, mellesleg, Tyrion és Cersei nem véletlenül volt úgy besz@rva az ostromtól), akkor onnantól kezdve mi a felállás? Adva van a Baratheon-ház és a Tyrell-ház királyvárban, Renly alapból hajlott arra, hogy a Stark-felkelést békés úton rendezze (feltehetően azon az áron, hogy előbb verjék le a Lannistereket). Akkor ki fogja a hatalmát megkérdőjelezni? Szétszórt, magányos házak szövetségesek nélkül (Greyjoy, Martel, Lannister és persze Stannis).

    Hogy utána miként alakul a kiráyság sorsa? Ez a politikától és a katonai erőtől függött volna.

    De egyébként a kérdést meg is lehet fordítani: Ott van Stannis, övé a legitimáció. Mit ér katonai háttér nélkül? Hát úgy kb. semmit. Gyakorlatilag senki sem tekinti királynak a saját szűk környezetén kívül.

    @Trident: (Cifunak sikerült jól megoldania, hogy az adott részIG bezárólag tudjon kattogni, más is követheti a példáját, pedig ő is olvasta a könyvet...)

    Igen, ezért is fogalmaztam úgy, ahogy. Sajnos tény, hogy nehéz úgy a témáról értekezni, hogy a könyvet csak az adott epizódig "fogadjuk el", de ez a sorozat topicja, tehát így van értelme neki. Ne feledjük, hogy a könyv és a sorozat már így is sok téren mutat különbségeket, én személy szerint hajlok arra, hogy a sorozatot és a könyvet nem tekintem tökéletesen egynek és azonosnak. Vagy a sorozat, amiről beszélünk, és a könyv, ami érdekes háttér-információkat tartalmazhat. De mintha egy mesekönyvből olvasnánk fel, itt-ott megszépültek vagy megkoptak az emlékek.