okosan gyerekek#41
Megpróbálom röviden vázolni, hogy mi az oka annak, hogy az adatgyűjtés egyesek önérzetét zavarja. Ha feltenném ezen az öndefiníciójában tudományosnak tartott oldalon, hogy a cigányokat kollektíven ki lehet-e rekeszteni a társadalomból, a válasz tapasztalataimra támaszkodó szerény véleményem szerint legalább 98%-ban elutasító volna. Hogy miért? Mert a cigányság, mint szubkulturális létforma összessége nem hordoz magában szükségszerűségeket az egyes cigányok jellemfejlődésére. Tehát, ebben -- ellenben a sodronybéli médiumokkal -- elismertük, hogy bár nem is genetikailag, de társadalmi fejlődésükben bennehordoztatik mindaz, amit ma sztereotípiaként, megalapozásától megfosztottan élből szeretünk elutasítani. Ez nem, de az ártatlanság vélelmének szentsége megkérdőjelezhetetlen. Van -- kevés, de van -- a legalább az arany szabálynak megfeleltethető értékrendje, ti. az értékrendje, még ha nem is teljességgel összeegyeztethető mindazzal, amit a magyar társadalom elismer, mindenesetre következetes. Ezen néhányak miatt nem lehet kollektív kirekesztéssel sújtani az etnikumokat; ez pedig addig általános szabály, amíg vélelmezhető egy szubtársadalom egyéneire vonatkozóan a szabad akaratuk fennállása, ami által kiléphetnek a kollektív perspektívájukból, amit ma a cigányság fogalma fed.
Ami miatt pedig érdemes erről beszélni, és a fentebb olvasható cikk között párhuzamot vonni, az az, hogy legalább a logikailag megértsük -- ha már empátiából nem is adatott a férfiaknak annyi, mint a hölgyeknek -- hogy lényegében mi is a probléma a könyvem címének, a hálótársam, és az általam használt telefonszámok módszeres gyűjtésének. Ti. ugyanis, hogy mindezen adatokból -- vélhetően egy algoritmus nyomán, minthogy minden ember helyzetét egyénileg elbírálni óriási, egy titkosszolgálati szervhez mérten pedig tarthatatlan számú munkatársat igényelne -- statisztikai elbíráláson esnek át. Bélyeget kapnak magukra, egy olyan bélyeget, amit az előző példában úgy szemléltethetnénk, hogy bár nem mondjuk az illető szemébe, hogy előítéleteink vannak vele szemben, amiatt, hogy a bőrszíne 20 faktorral alacsonyabb naptejet igényel, viszont mégis távolságtartóak, gyanakvóak vagyunk vele szemben.
Ez a fajta társadalmi reflexió pedig pszichológiai-anatómiai voltunkból fakadóan bizonyosan destruktív az egyén önképére, önérzetére, önbecsülésére. Leginkább Kierkegaard, és Heidegger gondolatait követve azt mondhatjuk, hogy az embernek magának megnevezni az értéket; a jót, a szépet, a helyest; az ember legnagyobb feladatának tekinthetjük, mely alól az ember folyton próbálja magát feloldani; átruházva a döntés jogát a társadalomra. Elfogadva annak erkölcsét, divatról, zenéről, filmről, jóról, rosszról alkotott képében. Ezt az emberi alapállapotot elismerve láthatjuk, ha valakit a társadalom kirekeszt, megbélyegez, az elhiszi és magáénak véli az esetlegesen fent sem álló jellemhibákat. Ez utóbbi, talán egy terrorista megbélyegzés során nem merülhetnek fel ilyen mértékben, minthogy az önkép ilyetén torzításai szocializációs folyamatokon keresztül valósulnak meg.
Viszont, amennyiben illegitim érvelésként tartjuk számon a kollektív vonatkozású, jelentenek, akárcsak a terrorizmus, úgy utóbbi vonatkozásában is elutasítandó az az államigazgatási magatartás, amit az USA tanúsít a be-, és kiutazókkal szemben. Mivel, abból levonni szükségszerű következtetéseket, hogy valaki az iszlámról olvas, vagy épp egy arabbal utazik be az országba, vagy -- hogy egy régebbi agyrémet említsek -- többször jár valaki mosdóba a reptéren, nem következik szükségszerűen, hogy az illető terrorista is. Ameddig így van, és ameddig elfogadjuk, hogy bár egy robbantásos merénylet pontszerű társadalom-pusztítását végez, s addig a cigányság, mint olyan lassú erózióként viszi véghez az akár károsabb hatásokat is; s utóbbit az elmondottak nyomán elutasítjuk, megkérdőjelezhetetlenül el kell utasítanunk azt is, hogy valakit statisztikai adatok nyomán bélyegezzenek társadalmi kockázatot jelentő személynek.
Remélem mindenkinek világos, hogy az egyenlő eljárásmód elve megköveteli, túl a gyakorlati, ti. a kiutazás, vagy a hazautazás megakadályozásának problémáján, az esetlegesen vitatott emberi méltóságot tipró voltán.