#509
Ez is egy szempont. De a magam részéről azt vallom, hogy persze nem dönthetnek mindenben az ember feje fölött, illetve az is egy szempont, hogy a betegség ugyan olyan lehetőség az egyén fejlődésére, mint bármilyen más tapasztalat.
De mindennek van határa. Jelenleg a létünk határát az életnél általában húzzuk meg és nem az emberi életnél. Az emberi tudatos élet pedig valahol ott kezdődik, hogy a saját létedet, identitásodat illetően dönthess, ami sajna sok esetben nem adatik meg nekünk.
Azonban, hogy az örökletes betegségek valaha gyógyíthatók lesznek abban azért kételkedem. Különben is sokkal egyszerűbb és célszerűbb a terhességet megszakítani egy viszonylag korai stádiumban, és egy másik magzatnak adni lehetőséget a kifejlődésre, mint világra hozni egy beteg magzatot és valami hosszadalmas terápiával próbálkozni.
Soha nem lesznek képesek mindenfajta betegséget gyógyítani és ezek közül is lesz jó pár, ami menthetetlen, ráadásul jelentős szenvedéssel járó állapotot eredményez.
Szóval ott tartunk, hogy nincsenek kijelölve a mozgásterek. Az egyén saját életét illetően sokszor kevesebb joga van a döntésre, mint akár más életét illetően is, az orvos meg eközben elvileg kénytelen minden áron életben tartani a beteget, amire csak egy korlát van. De nem az, hogy etikailag-szakmailag meddig, milyen módon tartható életben, és milyen minőségű lét biztosítható neki, hanem hogy az életben tartása adott pillanatban mennyibe kerül. Ha beteg vagy élni akarsz, de drága a gyógyszered, akkor ugyan úgy szopsz, mintha a beteg vagy, meg akarsz halni, mert menthetetlen vagy, és mindez független attól, hogy te vagy a társadalom mennyire tartjátok fontosnak a saját életed.
#509