#508
Nem érted a lényeget, de nem is csodálkozom ezen.
Már csak idő kérdése, hogy mikor lesznek gyógyíthatók az örökletes betegségek.
Tehát, milyen jogon vennéd el az élethez való jogát egy olyan betegnek, aki ma ilyen betegségben szenved? (Nyilván figyelembe kell venni a társadalom eltartóképességét is.)
Segítek: voltam én is magatehetetlen helyzetben, hogy mást ne mondjak, amikor műtöttek, és altatásban voltam. De erősen begyógyszerezett, nyugtatók hatása alatt lévő ember is ehhez hasonló állapotban van. Vagy mondhatnám a mérgezéses eseteket.
Egyszer, talán 1984-ben volt egy ilyen állapotom, amikor magatehetetlenül feküdtem, de emlékszem, hogy a tudatom ép volt, és lényegében egy külső szemlélőként néztem, ahogy mások megpróbálnak segíteni rajtam. Ez amolyan testen kívüliség élménye, amikor a lélek valahol ott lebeg a tehetetlen, szenvedő, küzdő test felett, és vár.
Olyankor meg is világosodik az ember, nagyon jól lehet látni, hogy kik a jószándékúak, akik önzetlenül is segítenek, és kik a cinikusak, a lelketlenek, a gonoszak.
(cc) Kara kán, 2010. Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább!
#508