#437
Olyan cikket kerestem, ahol valamennyire leírják azt, hogy milyen ellenségesen álltak a felfedezőhöz a kor tudósai, és hány évbe került, amíg elfogadták. Ha jól tudom ott is azon múlott, hogy valamelyik akadémia vezetője egyszerűen meghaljon, mert addig a tekintélye miatt nem mert senki a felfedező mellé állni. A legtöbb cikk ezt a néhány évtizedes küzdelmet simán elfelejti.
Csalások mindig is voltak és vannak, mostanában is volt 1-2 a tudomány területéről, szal semmi nem változik igazából ezen a téren. Hogy változott-e azóta valami még is. Csak az, hogy egy-egy tudományos központ, egyetem még nagyobb hatalommal bír, még több ember tartozik alá, és óriási pénzek állnak mögötte. Csak nézzük meg Magyarországon is a rektorok fizuját. És ez egy nagyon kis pontja annak, ami manapság a tudományos intézményrendszerhez kapcsolódik. Szóval ha akkor egy kis hírnevet lehetett csalással szerezni, ma egzisztenciát és hatalmat.
"Amúgy meg, a nem tudósok (teólogusok, kreacionisták, stb.) miért szólhatnak bele a tudományba amihez kevésbé értenek, és akkor a tudósok miért nem a vallásba - amit ők jobban látnak KÍVÜLRŐL, megértve azok kialakulását, hogy miért nem értették korábban és ma azokat, stb.?"
Az a dúrva, hogy milyen kevés valóban megalapozott és jó modell van az evolúcióra. Változás van, ez tény, de hogy az pontosan hogy is zajlik az a mai napig titok. Evolúciós rendszer pl. a fajok változása átalakulása, de ilyen evolúciós rendszer a klíma, vagy a társadalom is. Ott is rengeteg reprodukciós körfolyamat van és sem a fajok változására, sem a társadalomra, a gazdaságra, sem a klímára nem vagyunk képes olyan modelleket alkotni, amelyek hosszútávú előrejelzéseket tudnának számunkra biztosítani. Persze ebben benne van a kaotikus rendszerekre jellemző korlát is.
A legjobb könyv szerintem Csányi Vilmos evolúciós rendszerekről írott könyve. Szinte minden, az evolúciós rendszerekre jellemző tényezőt leír, de csak leír, mert ez alapján szerintem még nem lehet egy működő matematikai modellt, algoritmust, vagy programot írni.
És amíg ez van, addig a kreacionisták teljes joggal kérdőjelezik meg az egész evolúciós paradigmát, ha a tudomány minden egyes elemére ugyan azokat az elveket vonatkoztatjuk és nem kivételezünk.
A végső kérdésekre, hogy mi a tudat, mi egy magasabb intelligens szempontból az értelme, célja/oka a világnak, mi az egyén mint intelligens fejlődő entitás helye ebben a nagyobb rendszerben a tudomány nem ad kielégítő választ, vagy nem is foglalkozik tudományos módszerekkel vele. Ötletelni lehet az univerzumot átitató intelligenciáról, de olyan hivatalos projekt, ami a világegyetemben a jelenségek mögött megbúvó intelligenciára keres bizonyítékot legjobb tudomásom szerint nem létezik!
A tudomány szerint a világegyetem egésze tudat nélküli, a tudat, az információ, mint a környezetből szintetizált összetett mintázat, csak a Földön létező elszigetelt, lokális és a nagy egészt szemlélve jelentéktelen jelenség.
A csillagok pl nem generálnak információt, amit aztán más csillagok működésük során valahogy felhasználnak, legalább is a tudomány mai álláspontja szerint. A világegyetem egy vak, süket, érzéketlen nem is túl bonyolult tömeg a jelenlegi kép szerint. Ez a kép azonban minden értelmes, és az értelmet értéknek tekintő emberben automatikus ellenérzést vált ki. Csak abban nem vált ki, aki valamilyen formában maga is nihilistává vált, tagadja saját, embertársai, a társadalom ilyen magasabb rendű képességeit, mert egyszerűen máshogy a személyiség nem tud koherens maradni.
#437