subertus#40
Én azt gondolom egyetlen ellenpélda nem jelenti az elmélet megdőlését, ezt nagy túlzásnak tartom. A csillagfizika könnyedén megmagyarázza a szomszéd csillag elszívó erejével, mivel ilyen gyakran előfordul szoros kettős, többes rendszerekben törvényszerűen.
Az égbolton minden második csillag többes rendszer, néhány látható is, a szoros kettősök sokkal ritkábbak, de esetenként az egész szomszédját felfalja némelyik, simán megehette a 90%át.
A gond max az lehet, hogy igy a zabáló csillag tömege lép jóval a kritikus fölé és belőle kéne fekete lyuknak keletkeznie. De ez nem feltétlen így történik, az átáramlott anyag kibillenti a kajáló felet az egyensúlyból, az anyag nem gócszerűen rendeződik el, hanem változó sűrűségű héjat alakít a csillagkörül, ami ugyanugy fuzionálhat mint más csillagokban a mag, s igy már bármi lehetséges, pl egy belső robbanás szétrepítheti a héjat szanaszét.
A megmaradó magmaradvány pedig a felfalt csillaggal spirális pályán közelebb és közellebb húzódik, majd őrült forgással egybeolvad, s robanásokkal vagy anélkül egy neutroncsillagot eredményez.
A forgatókönyv lehet máshogy is, ezen agyalhatnak a fizikusok még egy kicsit, de a cikk címét hülyeségnek vélem.