• Besz
    #1041
    "ki lehet bújni az íjászok látóteréből tereptárgyak révén, de egymás mögé nem bújhatnak el a lények"

    Ezt remélem, még átgondolják. A 4. részben számított a lények elhelyezkedése, fontos stratégiai kérdés volt, miként védjük a fontosabb egységeinket (és ott a hősünket is, de ez most mellékes) az ellenséges lövészektől és mágikus támadásoktól. Ez felértékelte az amúgy gyengébb, lassúbb és a megidézett, feltámasztott lények szerepét is (e szempontból nem váltak elfecsérelt manapontokká, eltékozolt egységslotokká). Ez a lehetőség nemcsak bonyolultabbá, de érdekesebbé is tette a csatákat. Sőt, arra is ügyelni kellett, hogy ne kerüljön saját egységem az íjászom és a célpontja közé, mert könnyen a sajátomat találta el. Plusz ott a távolság növekedése fordított arányban hatott a sebzésre, de erről még itt nem esett szó, csak megemlítem, hogy ilyen is volt.

    Például ott volt a vízelementál, amely durván sebzett a jégvarázslatával, ugyanakkor könnyen ölhető volt távolról. Ennek ellenére mégsem volt tanácsos ész nélkül megtámadni, mert gyakran tartozott hozzájuk földelementál is, melyek szépen felsorakoztak előttük teljesen védve őket. Azok pedig kemény ellenálló képességgel bírtak, kár volt belőjük a lőszer. Tehát: ott a vegyes seregeknek is megvolt a maga előnye.

    Lehet, hogy apróság, de ez is színesebbé és mélyebbé tette a stratégiai lehetőségeket. Manapság divat mindent leegyszerűsíteni. Nemrég olvastam, hogy az új Stronghold várépítős stratégiát is erre a sorsra kárhoztatják. És erre még büszke is a fejlesztő gárda, mint újítást hirdetik.

    Ui.: a zene jó lesz, mint mindig.