National Geographic Channel-en
-
forrai #117 Hadd modjak el egy "gondolati játékot", ami a Naprendszer keletkezéséről szól. Ezen belül a Földéről, és a Holdról is.
Elsőként azonban Nap gravitációs teréről szeretnék beszélni, mikor még nem forog a tengelye körül.
A Nap gravitációs gyorsulás maximuma sem a peremén, hanem valahol a sugarának 1/5-részénél van. Ott többszöröse annak, mint a peremén számított.
A közepén viszont: nulla.
Egyfajta haranggörbét ír le tehát. Ha valami a közepéről elindulna kifelé, először még nem lenne nehéz dolga, de azután mintha egy nagyon meredek hegyet mászna, amíg végül a maximum után már egyre könnyebb távolodnia. Végül a peremén túl ~ négyzetesen csökken a vonzás.
Ez önmagában is nehezen elképzelhető folyamat, de a Föld vonzása is pont ilyen. Valahol a kétharmad sugaránál 10 m/s^2-nél nagyobb a gyorsulás, ami a közepén nullára csökken.
Ezt természetesen megbolygatja a forgása miatti centrifugális erő, ami ott is nyilván az egyenlítőnél a legnagyobb. Ugyanott legnagyobb a forgási sebessége is.
Ez önmagában is elég változatos áramlást jelent, amin még sokféle tényező, elektromágneses erők, összetétel, stb. igazit.
Azért kezdem ezzel, mert szeretném, ha energiát fordítanánk arra, hogy vajon milyen feltételekkel, mikor és hogyan szakadhatna ki egy olyan nagyságú gáztömeg belőle, mint például a Juupiter?
Ami persze nem a pályáján csomósodik. A csomósodás csak akkor elképzelhető, ha sem az égimechanika, sem a termodinamika alapjait nem ismerjük.
Vagyis egy olyan gondolati játékot ajánlok, amit én a "Naprendszer bolygó kiszakadásos elméletének" nevezek.
Úgy gondoltam, hogy ezt mindenki izgalmasnak, és érdekesnek találná.
Beszéljünk tehát arról, hogy a különféle gázbolygók, különböző időkben és okokból a Nap különféle zónáiból szakadtak ki, és teszik ezt még ma is, csak kisebb léptékben.
Képzeljük el a Napot még viszonylag hideg, ám kritikus sebességgel (2-3 óra/ford) keringő állapotban, amikor valamiért éppen csak elkezdődött benne a fúzió.
Azok a gáztömegek, amelyek a határán voltak, már régen leszakadtak, vagy meg se közelítették már, őket az árapály rég szétszórta, illetve eltávolította, mint a diszkóvető diszkóját a lendület.
Van tehát egy hideg Napunk, amely iszonyatos gyorsasággal (mekkorával?) kezd felmelegedni. Termo és elektrohidrodinamikai folyamatok kezdődnek, a hőmérséklet és a nyomás a közepén hallatlanul megnő (ott, ahol még kicsi a gyorsulás)!
Mondjuk az első gázbolygó, (az Anonymus 1) ekkor indul útjára, felgyorsulva kolosszálisan, és kivetve a Napot a csillagkarból, elfordítva a pályasíkját is, maga pedig elosont a Naprendszerből, hátrahagyva az Oorth felhőbeli törmelékeket.
Utána már kevésbé vérmes gázbolygók jöttek. Azonban menetközben, 600-1000 km/s sebességgel száguldva ,mind lefialta a maga légkörében kikondenzálódott mono és iker (Föld és Hold)gázbolygóját.
Hihetetlenül érdekes téma ez, aminek sok részletét számítottam, nem mindet persze. Tényleg senkit se érdekel?