Támogatod, vagy ellenzed?
-
Flammius #53 Lényegében azt állítod, hogy a paleolit kor embere jobb életkilátásokkal rendelkezett, mint a ma embere. És erre hozol fel sok érvet. Nem fogok ezeken módszeresen végigmenni, néhányra reagálok.
Állítás: Fertőző betegségek terjedési sebessége kisebb volt.
Ez nyilván igaz, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a fajok nem valamiféle elvont, "fix" sebességgel terjednek. Vannak stagnáló állapotok, amikor egy adott vírusnak mondjuk közel állandó az elterjedtsége, aztán bekövetkezik egy változás, mondjuk megnyílik egy földhíd, a gazdafaj új területekre juttatja, ahol tegyük fel új fajokat is képes megfertőzni. Ez az új faj sokkal kevésbé ellenálló a fertőzéssel szemben, akár egy kontinensen is végigsöpörhet így egy járvány rövid idő alatt, beláthatatlan következményekkel. Tehát nem igaz az, hogy a paleolit korban nem veszélyeztetett hirtelen megjelenő, nagy sebességgel terjedő fertőzés. Nem kell emberi tevékenység egy fertőzés terjedésének hirtelen megváltozásához. Az pedig nyilvánvaló, hogy a túlélési esélyek ma sokkal jobbak - például az adott fertőzés két hétig okozza a vesefunkciók részleges leállását, ebbe minden ember kezelés nélkül belehalna. Megfelelően felszerelt kórházakban ezt a kritikus szakaszt gépek segítségével túl lehet élni, így a túlélési arány nem öt, hanem 76%-os lesz.
Hosszútávon azzal, hogy az ember folyamatosan áramoltatja a fertőzéseket az élőlények immunrendszereit is "erősíti", persze az is tény, hogy a fertőző betegségek is könnyebben variálódhatnak ilyen módon.
A talán leginkább szembeötlő különbség, hogy mára az emberek egy elég nagy része egy olyan közegben él, ahol a veszélyes élőlények listája nagyjából a fertőző betegségekre, és egy bizonyos mérethatár alatti állatokra szűkült. Ezzel egy jelentős veszélyforrás-típus gyakorlatilag megszűnt. A táplálékát és ivóvízét egy olyan forrásból szerzi, aminek fertőzöttségi szintje sok nagyságrenddel alacsonyabb, mint bármilyen más forrásból beszerezhető tápláléké, ivóvízé.
Az orvostudomány sok káros élettani folyamatot ma már ért, és/vagy hatékony eljárással kezelni tud. A közeli jövőben drasztikus ugrása várható ennek a fajta tudásnak/technológiának. Akár csak ötven évvel ezelőtt is egy szövetminta-vétel bizonyos szervekből egy mérlegelhető kockázati tényező volt, mára ez gyakorlatilag hibahatár alá csúszott. És ez csak egy viszonylag jelentéktelenebb terület, ahhoz képest, hogy 20-30-100 éven belül teljes betegségtípusokat számolhatunk fel. Kellő tudásanyag, és technikai apparátus mellett nincs akadálya "örökké fiatal" szervezeteket létrehozni, hibahatár szint alá szorítani a közlekedésben rejlő kockázatot, stb.
Az olyan állításaidra, melyek tényeket kérdőjeleznek meg (100-200 éve milyen arányú volt a születési kockázat, a három éves kor megélésének valószínűsége, stb.) csak annyit mondanék, hogy üknagyanyámnak három, dédnagyanyámnak egy testvére halt meg 3 éves kora alatt, én és a testvérem is halottak lennénk már modern orvostudomány nélkül, sőt a testvérem szülésébe anyám is belehalt volna. De ha se a könyveknek, se az egyéni beszámolóknak nem hiszel, menj ki egy olyan temetőbe, ahol még vannak 19. századi sírok, és számold ki magad az átlagéletkor, meg fogsz lepődni milyen arányban vannak gyereksírok (ráadásul az egy év alattiakat sok helyen nem is temették).