undibajsz#74
Két dolgot illik megkülönböztetni. A töltött részecskéket és az elektromágeses sugárzást (fotonokat). A Nap anyaga plazma, ami azt jelenti, hogy elektromosan töltött részecskékből áll, amik kölcsönhatnak a mágneses térrel (Napéval, Földével egyaránt). Egy nagyobb napkitörés során a kihulló, kilövellt anyag is plazma, tehát kölcsönhat a Föld mágneses terével, a mágneses teret torzíthatja, illetve bizonyos mennyiségnél nagyobb töltött részecskéket nem tud elterelni a mágneses tér. Ezek a részecskék kölcsönhatnak a felső légkörrel is, ionizálhatják, megváltoztathatják. Ennél fogva a légkör áteresztése változhat valamilyen mértékben, tehát a fotonok közül is többet, vagy más fotonokat enged át. Eléggé összetett folyamat.
A napfoltokat meg a napfolt relatívszámmal szokás jellemezni, nem azzal, hogy épp hány darabot látunk a Napon.
A Nap a proton-proton ciklussal és a CNO ciklussal termel energiát. Lényegében mindkettőnél a hidrogént alakítja héliummá, de a CNO ciklusnál a szén, a nitrogén és az oxigén katalizátor. A hidrogén fúziója termeli a legtöbb energiát. Ahogy a hidrogén mennyisége bizonyos kritikus szint alá csökken a magban, ott beindul a héliumfúzió, de a külsőbb légrétegeiben beindul a hidrogénfúzió, ami több energiát termel, megnő a hőmérséklet, sugárnyomás, a hidrosztatikai egyensúly fenntartásához ezért kitágul. Ezért lesz nagyobb. Lényegében ezek a folyamatok addig folytatódnak, amíg a vas fel nem épül, mert onnantól a fúzió enegianyelő, nem pedig energiatermelő folyamat. Utána nem tud a fénynyomás egyensúlyt tartani a gravitációs erővel és a Naphoz hasonló csillagok összeroskadnak, majd fehér törpévé válnak. Nagyon vázlatosan.