Nevada_900x350.jpg
Digital Combat Series: World

A DCS World megszületésével a DCS sorozat egyetlen közös magra építve, egy felületről lesz elérhető. Az eddig egyenként telepíthető DCS részek helyett egyetlen közös felületről lesz elérhető, így sokkal könnyebben lehet váltani az egyes kiegészítők között, egyszerűbb és könnyebb lesz a frissítés is. A DCS World folyamatos frissítésekkel, a grafikus rendszer, az AI egységek, AI logika, effektek, stb. együtt fejlődik. Minden ami a szimuláción kívüli repülhető gép, térkép vagy más fizetős tartalom. A jelenlegi DCS World még béta verziós, nem végleges. Az első kiadás ingyen tartalmazza a Flaming Cliffs 2-ből származó repülhető Szuhoj Szu-25T Frogfoot típust.(THX by Sanyo)

*-------*

Nem jogtiszta játék letöltésében, telepítésében és használatában nem tudunk és nem is akarunk segíteni.

Az ilyen jellegű hozzászólások válaszolatlanul lesznek, vagy minden további értesítés nélkül törlésre kerülnek.

HUNAF nyílt facebook csoport KATT IDE!

DCS OFFICIAL fórum KATT IDE!

A DCS HuNAF weoldala KATT IDE!

Szimulátor történelem KATT IDE!
  • bgabor
    #172
    Elgondolkodtam tegnap ezen az A-10esen.

    Ugyebár azt az oroszok is belátták, hogy tank méretű célokat, amikből általában sok van egy anti-tank küldetés során, nem gazdaságos olyan féltonnás és drága rakétákkal támadni, mint mondjuk a Kh-29L vagy T, amikből amúgy is csak keveset, mondjuk négyet tud magával vinni a gép.

    Ezért fejlesztették ugyebár ki a Szu-25T-t, melynek elsődleges fegyvere
    a Vikhr rakéta lett, ami egy kis méretű, lézervezérlésű rakéta, ami olcsó, és amit a Szu-25T nagy mennyiségben képes hordozni, egyszerre 16 darabot, amivel ideális esetben egyetlen gép akár 16 tank kategóriájú célt is le tud küzdeni.

    Azon gondolkodtam, hogyhogy az amerikaiak nem látták be ugyanezt, hiszen az A-10A ugyanezzel a problémával küzd. Ugyebár az belátható, hogy a Maverick nem éppen hatékony fegyver tankok leküzdésére, mert nagy és drága, és jó ha hat-nyolc darabot hordozhat belőle egy gép egyszerre. Egy ilyen 300 kilós és 160.000 dolláros rakéta bevetése nem éppen a leghatékonyabb módja a tankok leküzdésének.

    Hogy lehet az, hogy az A-10C program keretén belül nem próbáltak megoldást találni erre a problémára? Hasonlóan a Szu-25T-hez, meg lehetett volna oldani a helyzetet egy már meglévő helikopter-rakétának a fegyverzetbe történő integrálásával, a Hellfire alkalmazása szerintem adja magát. Persze, értem én, hogy a Szu-25T-nek is problémái vannak belőle, hogy egy viszonylag kis hatótávolságú, eredetileg helikopterekhez tervezett rakétát vet be, amelynek a célbjutása közben folyamatosan meg kell világítania a célt a lézeres célmegjelölővel, folyamatosan a cél irányába repülve emiatt, bele a veszélyzónába. Na de ezt meg lehetne rendesen is csinálni, egy nagy szögben forgatható lézeres célmegjelölővel, nem feltétlenül kellene megismételni az oroszok ostoba és kapitális tervezési hibáját, hogy egy gyenge minőségű, oldalra max 10 fokban kitéríthető, minden lövés után hűlés céljából magától kikapcsolódó lézeres célmegjelölőt tesznek a gépre, ami miatt a gép nem fordulhat ki a rakéta indítása után. (és amely gépnek mellesleg a lézervezérlésű tankelhárító rakéták alkalmazása a fő profilja)

    Főleg a mai helyzetben érdekes ez, ahol a légierőknél ugyebár elsődleges a költségcsökkentés és a hatékonyág növelése. Szóval az amcsiknál ez hogyhogy nem merült még eddig fel?