halgatyó#2
Az első lépés a cenzúra felé.
Az elsőt pedig mindig követi a második. Aztán a többi.
Így csinálják ezek már évtizedek óta. Apró lépésekben, várakozásokat közbeiktatva, és szondázgatva az ellenkezés mértékét.
Amint az ellenkezés csökken (a sok balga hozzászokik a sz**r illatához) jöhet a következő lépés.
Így működik a tömegek kezelésének módja azok kezében, akik számára nincsenek belső fékek (erkölcs, morál), csak kizárólag az ellenállás pillanatnyi mértéke számít.
Olyan emberformájúak kezében van a hatalom, akik kicsiben is sokan vannak: akiket az aljas viselkedéstől soha nem a belső meggyőződés tart vissza, hanem a büntetéstől való félelem.
És ha hatalmon vannak, akkor még a büntetéstől sem kell tartaniuk, max. a sikertelenségtől.
Ezek (nem bírom rájuk az "ők" kifejezést használni) apró lépésekben haladnak előre, de visszafelé soha! (Jól megfigyelhető ez a jelenség a fizetőparkolás meg a "gyalogosbarát belváros" meg az egyéb aljas mocskos népnyúzó intézkedés kapcsán. Ugyanezt az élet minden területén csinálják)
Vigyáznak, hogy egyszerre csak kevés embert érintsen (nagyon rossz irányban!) egy-egy intézkedésük. Ezeknek az embereknek a jaját az ordítozó sajtóagymosás nyomja el, így a közélet tematizálásában nem jelenik meg.
Aztán a következő intézkedésük egy másik embercsoportot sújt.
A nagyon erősen sújtott, emiatt nagyon elkeseredett emberek kezelését úgy hívják, hogy "terrorista ellenes harc".
Az egész gyermekpornó ügy egy túllihegett, felfújt, közfigyelem-elterelésre és a nekik nemtetsző szervezetek lejáratására (leginkább az egyház!) alkalmas, és a cenzúra bevezetésére ürügyként szolgáló eszköz, semmi más.