• evolution8
    #14
    Így van. Lusta disznók lettünk mára :D Én magamon tapasztaltam. Olyan kevés van, aki játszik is, és sportol is.
    Elkezdtem cs-zni, rengeteget játszottam, nem érdekelt semmi, és akart a rák kimenni az udvarra. Utána elkezdtem járni kézire a tesitanárom ajánlása miatt, és hipp-hopp, jön VUK, rájöttem, hogy a cs egy nagy lószar, és milyen jó dolog a labdát kergetni, hajigálni és közben a csapattársakkal/ra ordítozni. Egy csepp feszültség nem volt bennem. Utána jól lesérültem, kificamodott a térdkalácsom, 6 hónapig épültem fel, utána első edzésen szétment a másik lábam is. Befejeztem a kézit, de azóta eljárok futni, biciklizni, vagy egyszerűen csak kimegyek az udvarra, és játszok egyet a kutyával.
    Higgyétek el, a kettő nem nagyon fér össze.És ameddig itt ültem, és osztottam az észt, megint nem csináltam semmit.