IXEMGabeo#6491
OFF: sok olyan idősebb nőt ismerek, aki leélte az életét gyermek nélkül (férjük volt, de megözvegyültek hűek maradtak a férjükhöz haláluk után és egyebek) aztán mégsem vetítette ki egyik se rám ezen haragját, sőt egyikük egy életvidám virágbolti eladó, akinek saját bevallása szerint nem viselte meg annyira, hogy nem jött össze neki a gyerek fiatalabb korában. Az igaz, hogy ő próbálkozott, de nem dőlt össze benne semmi azok után is teljes életet élt...
Ösztön a faszom az...Sok ember erre hivatkozik aztán utána döbben rá, hogy hoppá nem egyszerű feladat ez, és, ha nem is hagyják el fizikailag gyermeküket, lelkileg magasról tesznek le mi van velük, mert utólag döbbennek rá, hogy a média és a társadalmi hatások, a magánytól való reszketés okán vállalták csak be nem pedig SZABAD döntési jogukból. Kihangsúlyozom a szabad szót, mert sajnos nem sok ember cselekszik úgy, hogy a saját elképzeléseit valósítja meg. Persze vannak olyanok, akiknek valóban ez az ÉLETCÉLJÜK, hogy családot alapíthassanak, de azok ők. Félnek a magánytól és azt hiszik kevesebbek, ha egyedül vannak. Nem biztos, hogy ösztönből teszik ők leginkább amit a saját családjukból hoznak nevelési formát azokból az elvárásokból gondolják úgy, hogy akkor most belevágjanak új utód kitanításába... Ez tipikus propaganda, minél többen vannak egy országban annál több az adófizető, média beadja az embereknek, hogy ilyen szociális juttatás jár gyerek után olyan, szóval burkoltan még befektetést is látnak a saját gyerekükben nem pedig a "szív" és az "ösztönök" diktálnak.
