halgatyó#10
Nem vagyok hasraesve ettől a napvitorlától. A cikkben kevés a konkrétum, a korábbi ("gyorsabb bolygóközi utazást igér egy festék és a napvitorla") meg tele van tévedésekkel.
Az egész inkább a napjaink környezetimádó divatjába illik. Húúú húúú micsoda f**a dolog, megújuló energiaforrással hajtjuk még az űrhajókat is! Ááááááá...
Nem ártana néhány számadat a költségre és a hatékonyságra (mekkora tömegű űrszonda, mekkora felületű napvitorla, mennyi az élettartama különös tekintettek a Nap erős részecskesugárzására és a világűrben található porszemcsékre, stb..)
Egyik probléma: a meghajtás hatékonysága. Miről van szó? Nos arról, hogy egy űrhajót nem a kilövellt gázok energiája, hanem az IMPULZUSA hajt!
Egy adott impulzust minél nagyobb sebességű kilövellt gázzal állítunk elő, annál nagyobb (arányosan nagyobb) energia kell hozzá.
Ha egy űrhajó magával viszi a kilövellésre szánt anyagot, akkor persze nem lehet nagyon lemenni a kilövellési sebességgel, mert akkor arányosan nagyobb tömeget kell kilövellni, vagyis túl hamar elfogyna az anyag.
Optimális eset az, amikor a hajtóanyag egyidőben fogy el a meghajtásra szánt energiával (pl. ionhajtómű esetében az energiát szolgáltató atomreaktor kimerülésével, vagy napelemes táplálás esetén a napelemek hatásosságának megszűntével.)
A fénnyel történő meghajtás nagyon gazdaságtalan ilyen viszonylag kis sebességeken!
Ha az űrszondát (az egész küldetést) úgy tervezik meg, hogy az űrszonda mondjuk 120 km/s sebességet érjen el, akkor SOKKAL hatékonyabb napelemeket és egy kb. 120km/s kiáramlási sebességű ionmotort alkalmazni! És akkor nincs az a probléma, hogy az egész csak egy irányba tud gyorsulni, de azt se sokáig, mert a Mars pályályán túl már igencsak alacsony a fénnyomás, meg a napszél nyomása is.