az egészet csak álmodta.Mindenkinek, aki álomvilágba lép, szüksége van egy totemre. Egy totemre, amit csak a tulajdonos érinthet. A tulajdonosa ismeri a müködését, ezért megbizható. Cobb milyen totemmel is dolgozott? Bizony, nem volt sajátja, hanem elhunyt feleségéét használta. Ez pedig teljesen megbizhatatlanná tette a totemet, ergo a totem akkor dőlt el, amikor a Mal éppen úgy akarta.

Hogy is kezdődik maga film? Hol vagyunk? Első jelenet váróban, majd Saito palotájában, aztán annak titkos lakásán. Hol ébrednek fel a csapat tagjai és Saito? Egy vonaton? Hogy kerültek oda? Emlékezzetek, mit mondott Ariadnenak Cobb az első alkalommal, amikor levitte álomvilágba? Azt, hogy “emlékszel, hogy kerültünk ide? Az álmokba csak belecsöppenünk, de nem emlékszünk rá, hogyan. “ A nézőt Nolan belecsöppentette Cobb álmába és mi nem kaptunk totemet, hogy megmondhassuk, valakinek az álmában vagyunk vagy a valóságot látjuk.

Vagy, pl amikor belépsz álomvilágba, két alapvető tényezőt kell figyelembe venni: van az “álmodó” és az “alany”. Az “álmodó” az a személy, akinek belépnek az elméjébe, mig az “alany”, aki megtölti azt a tudatalattijával. Az egész történetben, mindegy, hogy éppen ki volt az álmodó és ki az alany, Mal, Cobb halott felesége valahogy mindig megjelenik. Példák erre a kijelentésemre: a film elején, ahogy arra utalás is történik, Arthur álmában vagyunk, az alany pedig Saito. Miért jelenik meg Mal? További bizonyitékok, arra, hogy végig Cobb tudatalattijával van dolgunk: az első szinten, Yusuf álmában, az esős városban egyszer csak beüt a vonat. Mit keres Yusuf álmában Cobb tudatalattija? Ott kizárólag Yusufnak kellene álmodnia és Fischer tudatalattija lehetne jelen. A vonatra csak egy magyarázat van: Cobb az “alany” az egész történetben. A lentebbi szinteken ugyanez a helyzet: Arthur, illetve Eames álmaiban szintén végig ott van Mal. Még egy rövid példa: Ariadne amikor először lép be Cobb álomvilágába, beoson abba a szobába, ahol Mal öngyilkos lesz. Ha emlékszel, pontosan úgy lép a törött borospohárra, ahogyan Cobb is tette annak idején. Ugyanazokat a lépéseket teszi, mint Cobb. Miért? Honnan tudja? A válasz egyértelmű: Ariadne projekció, Cobb tudatalattijának egyik kivetülése.

Itt nem arról az “Eredet” -ről van szó, hogy elültetik a cég feldarabolásának ötletmagját. Nem, ez annál sokkal több, mélyebb. Az incepció, amit tulajdonképpen mi látunk, az az, ahogyan Cobb, vagyis inkább a tudatalattija megcsinálja önmagának az incepciót. Cobb az egész filmben alszik. Haza már soha nem mehet, gyermekeit csak álmában láthatja. Az incepció, amit be kell ültessen saját agyába olyasvalami kell legyen, ami, mintha saját magától jövő ötlet lenne. Biztositékot kell érezzen arra, hogy a valóságban láthatja arcukat. Ahhoz, hogy a valóságban ez megtörténhessen, vissza kell térjen az Államokba, anélkül, hogy letartóztassák. Ehhez pedig egy igen befolyásos személy segitségére van szüksége. Ahhoz azonban, hogy a segitséget megkaphassa, el kell végeznie egy munkát ennek a befolyásos embernek. Saito nem valós személy, ő is csak projekció, Cobb tudatalattijának egyik kivetülése. Csak egy példa a sokból ennek alátámasztására: Saito megjelenik Mombasában, pont abban az utcában és abban a pillanatban, amikor a leginkább szükség van rá. Hogyan került oda? Honnan tudta?

Emlékezzetek vissza az első utazására Cobbnak Ariadneval álomföldre. Beszélgetnek az asztalnál és Cobb egy érdekes rajzzal segit egy alapszabályt megérteni: két nyil ellenkező irányba halad, kört alkotva és egy felezővonallal elválasztva. Az elménk amikor álmodik egyszerre teremt és vesz részt az alkotásban, mintha csak néző volna. Cobb tudatalattija szülte az összes szereplőt a filmben, akik kevés kivétellel, mind projekciók voltak, nem valós személyek. Mi a következtetés? A figurák hátterének kidolgozatlansága tudatos, mert nincs is hátterük, mert nem valós személyek, mert csak kivetülések. Ezzel szemben, Cobb azt is mondja, hogy beszélgetve a projekciókkal, meg lehet ismerni az alany tudatalattiját, vagyis a jellemét, a titkait. Mi végig Cobb projekcióval foytatott párbeszédeket kapunk, ergó Cobbot megismerjük, mert tudatalattijának kivetülései leirják minden titkát, félelmét. Cobb sokkal mélyebben árnyalt, mint azt első ránézésre gondolnánk. A befejezést meg kell érteni: Cobb megpörgeti a totemet, de nem várja meg, hogy eldőljön. Nem érdekli, hogy a valóságban van-e vagy sem. Az incepció sikeres volt, meglátja gyermekei arcát.
Amin még érdekes elgondolkozni: miért mondja Michael Cain Cobbnak, hogy térjen vissza a valóságba? Miért mondja a válaszában Cobb, hogy nem teheti, mert csak igy van esélye újra együtt lenni a gyermekeivel? A szobában, ahonnan leugrott Mal, miért a szemközti ablakban áll? Miért mondja azt Cobb neki, hogy jöjjön be, ha ő a túloldalon van? Miért van ugyanúgy berendezve a szemközti szoba, ahogyan az, ahova Cobb lép be? Miért tűnik úgy minden - az épületek, az utca - mintha egy álomban lennénk? Miért jön Saitó az incepció gondolatával Cobbhoz, amit csak Cobb tud, hogy lehetséges? Miért mondja azt a váróban az öreg Saitó, hogy egy elmosódott álomban látott valakit, akit nagyon furcsa gondolat foglalkoztatott? Miért mondja rögtön az ezt követő képsorban Cobb, hogy a gondolat a legellenállóbb parazita? Yusuf álomszobájában az ijesző öreg, miért csak Cobbra néz, amikor azt mondja, az ott álmodókról: “az álmukat hiszik a valóságnak. Ki győzhetné meg őket az ellenkezőjéről?” Mi is annak a cégnek a neve, ami Cobbot üldözi az elrontott akció miatt? Cobbol? Véletlen hasonlóság Cobb nevével? Vagy a lelkiismeret-furdalását hivatott jelképezni azért a sikertelen beavatkozásért, ami a felesége halálát okozta? Vagy ott van a zárójelenetek egyike: Mal és Cobb ismét találkoznak a Váróban. Mal miért mondja azt, hogy nem érzed úgy, mintha a rendőrség, meg titkos cégek lennének a nyomodban? Még mindig az a véleményed, hogy az Eredet csupán egy “jól kimunkált akciómozi”, vagy azért több annál?