• ZsL
    #14
    BlackRose állításai igazak, de óvatlanságról tanúskodók.

    Egyértelmű, hogy a felhőformátumé a jövő, és a folyamatos online-állapotban létező embereké. Ma még sztereószemüveggel és fülessel használjuk a telefont, a Net-et és az épp elért zenei vagy filmanyagot, de a génmanipulációs jövőben már embrió-korunkban elkezd kifejlődni az a speciális agyterületünk, amelynek révén biotechnikailag pallérozott „telepátiára” leszünk képesek, ezért azt az ismerősünket, vagy funkciót érhetjük el, amelyikre épp gondolunk. Lesz egy szervezetünk szerves részeként kialakuló össznépi „világlélek”, anélkül, hogy különféle ketyeréket kellene magunkkal hordani, vagy lakásunkban tartani.

    Csakhogy ehhez kell még egy kis idő, amit úgy 50 évre saccolok. Ha minden jól megy. Addig azonban az egyre fejlettebb, vagyis bonyolultabb és minden külső behatásra egyre inkább érzékeny elektronikus rendszereink miatt egyre kiszolgáltatottabbak leszünk. Egy globális áramszünet esetén, pl. a megszaladó naptevékenység, vagy egy kisbolygó becsapódása miatt, azonnal megsemmisülne a civilizációnk, és a fizikai adathordozók nélkül nem is tudnánk újraindítani. Ennek fokozódó veszélyét érzik zsigereikben az öregek, és ezért nem bíznak a teljes mértékig virtuálissá váló adattárolásban.

    Gondolhatnánk könnyelműen, hogy egy ilyen katasztrófának kicsi az esélye. Ám nem nulla! Szerencsére intellektusunk fejlődésével egyre előrelátóbbak vagyunk. Galileit még meghurcolták állításai miatt, miszerint a Napon foltok lehetnek, és az égből kövek hullhatnak, de ma már nem csak kalandfilmekkel készítjük fel egymást a nem nulla valószínűségű ártalmakra, hanem tudományos kutató eszközökkel is az elhárításukra. És ha még egy lépést teszünk az óvatosság terén, akkor gondolnunk kell annak lehetőségére, hogy olyan esemény is bekövetkezhet, amire senki sem gondol, vagyis jobb, ha nem bízzuk el magunkat, és nem bízzuk rá magunkat egy nagyon is sérülékeny technikára.