Amergin#44
A féreglyukas verzió kilőve, hiszen akkor már Istenek lennénk -lévén anyagot teremtenénk a semmiből, vagy tennénk semmivé. A testünk anyagát alkotó atomok akár a múltba, akár a jövőbe utazunk "már ott vannak", tehát "itt" anyagot pusztítanánk el és "ott" anyagot teremtenénk a semmiből.
Fekete lyuk közelébe csücsülni, hogy lelassuljon az idő picit macerás, hiszen el kellene jutni egy fekete lyukig és az elég sok idő, nem is beszélve arról, hogy ha egy piciny hibát ejtünk és átlépünk az eseményhorizonton, akkor a kisgömböc bekap minket.
Akkor már inkább a 3-as verzió, a fénysebesség megközelítése. Azzal meg az a baj, hogy ha ütközőpályára állunk valamivel azt baromi hamar észre kellene vennünk, hogy az ütközést elkerüljük, hiszen számunkra nagyon lelassul az idő -tehát cselekedni (azaz kitérni, pályát módosítani) is sokkal kevesebb időnk marad. Nem is beszélve arról, hogy megtenni 100.000 fényévet, csak azért hogy a Földre visszatérve láthassuk azt mondjuk 1.000.000 év múlva a jövőben nem éppen a legokosabb cselekedet, hiszen mi lesz akkor, ami ma nincs?
Válaszolhatjuk a fenti kérdésre, hogy: "ember". Na azt viszont nagyon szépen elképzelhetőnek tartom
Ugyanakkor sokkal kivitelezhetőbb "időutazást" mondok én: ha van jövőnk és sikerül leszámolni az élőhelyünket és a jövőnket felzabáló "garázdálkodási" rendszerünkkel, akkor bizonyos, hogy megfejtjük a "hibernáció" rejtélyét és le tudjuk magunkat "fagyasztani". Ez könnyebb, olcsóbb és sokkal kivitelezhetőbb is egyben. Mondhatnók: a "szegény ember időutazása"
