A 'láthatósági / álcázási rendszer' magyarázataLegfrissebb MM táblázat Képfeltöltés ittReplay feltöltés ittOnline Tech-Tree Virtuális pénisz mérő (EFF/WN7)Serious Threat StreamMr Scheff Stream[FAQ - GYIK avagy Gyakran Ismételt Kérdések]Individuális missziók listája TeamSpeak: pointer4.no-ip.org, jelszó nincs
-
#381075
Ez a hozzászólás indított arra, hogy én is írjak. A topiknak régi olvasója vagyok, de mivel semmit sem tudok hozzátenni, ezért sohasem írtam (vagy ha igen - évekkel ezelőtt). Most azonban meg tudok nyilatkozni hitelesen, mivel a topik lakóival ellentétben egy "hétvégi", ráadásul annak is katasztrofális játékos vagyok, echte paradicsom. :D
Nem szépítem: Nem valami félreértett, leereszkedő jópofizásból írtam, amit írtam, tényleg k*rva szar játékos vagyok. A típus - gondolom én -, akit a profik (valahol jogosan) meg tudnának fojtani, mivel tönkreteszem a játékukat az ostobaságommal.
A fő profilom a World of Warships. Korrekt játékos vagyok: Warships.today szerint egy ponttal (tulajdonképpen egy hullarészeg estével) vagyok összesítésben lemaradva az unicum-tól, K/D 2.04, recent WR 62% - és próbálom nem nézni, de nézem. És csesz. Csesz, ha lopják a killt, csesz, ha retardált dolgokon hullunk el, és ha minden kötél szakad, még az időt is megpróbálom élve kibekkelni a vereségig, semmint elsüllyedjek teljesen fölöslegesen. Ha küldetések miatt sűrűbben futok ki, direkt olyan gépet választok, amiről tudom, hogy kellőképpen nehéz lesz szétlőni. Messze nem nevezném magam "statpaddernek", de nem tudom függetleníteni magamat attól, hogy ha már elértem egy nívót, minden visszalépés valahol, kimondatlanul, de bánt. Ha komolyan nem is veszem, hiszen ez is csak egy ügyes üzleti tervvel működő játék, azért az agyamban dolgozik.
Ezzel szemben a WoT-ot (ahogy amúgy a WoWs-t is azzal a különbséggel, hogy ez utóbbit abba sem hagytam) még az open beta-ban kezdtem. A homokozóját imádtam, ami, ha jól emlékszem, T3-ig ment, tehát Pz.35(t)-vel az ember nagykirály volt a pocsolyában. Fölötte viszont, ha csak nem emlékszem mocskosul rosszul, minden egyben volt, így a legnagyobb harckocsimmal, amit akkor elértem, egy Pz.IV-essel (pontosabban nem rémlik) már Maus-ok ellen kellett volna domborítani, természetesen bármiféle "gold ammo" nélkül. Bár élveztem, hogy ha az ember átküzdi magát a piramis alján, valódi jutalmat kap a magas tier-ekkel, valahogy nem volt hozzá türelmem, és abbahagytam.
...úgy egy évvel ezelőttig, amikor is eszembe jutott ránézni, hogy a WoWs-os "munka" mellett legyen "kikapcsolódás" is.
Heti átlag 3-5 csatát nyomok le, van, hogy kétszer ennyit is, van, hogy szinte egy hónapig el sem indítom. Katasztrofális vagyok. Természetesen próbálok tanulni, néztem YT-videókat, olvastam a láthatósági rendszerről oldalakat, célzok parancsnoki kupolára, a Waffe-t raktam fel az V-ös német nehézharckocsira (de annyira már nem érdekel, hogy emlékezzek, mi is a neve pontosan), szórakozok a side scraping-gel, de a végeredmény úgyis az, hogy bemegyek, lövöldözök, kiszednek, mint a taknyot, és hazamegyek egy nyomorék 0,63-as K/D-vel és 51,6% megnyert csatával. ...és kisimult arccal. Chat kikapcsolva, nincs szükségem a (magyar nyelvű) k*rvaanyázásra, ha meg valaki taktikát kommunikálna - így járt. Menjen kláncsatázni. A segítségkérésekre, beépített rádióra így is szoktam hallgatni, akkor is, ha én szopom meg, mert pl. olyan nehézharckocsi ellen kérik a segítségem, amit esélyem sincs átütni (egyáltalán nem használok gold lőszert).
Valószínűleg én vagyok a topic legrosszabb WoT-játékosa - de élvezem a játékot úgy, ahogy van. Rush-olósan, három-ötperces menetekkel, úgy, hogy az O-I első lövésre kiemel, mint a taknyot. Oda se neki, viszem a következőt. A cuccaimon modulok (upgrade-ek? Azt sem tudom, itt minek hívják) sincsenek fent, mer' kreditbe kerül, és szerintem még egy harckocsizóm sem állt soha 100%-on. T5-nél tartok, noha úgy egy éve lébecolok a WoT-tal - baromi bénán.
...tehát pont úgy, ahogy, ha az a WoWs-ban menne (avagy ha ott olyan gyökér csapattársakat kapok, mint amilyen teljesítményt magam WoT-ban nyújtok), tépne tőle az ideg.
Tanulság nincs, ha csak az nem, hogy amihez retardált vagyok és baromira nem érdekel az eredményességem, színtisztán csak szórakozok (ráadásul még a csapattársak sóját is fizikailag kiiktatom a chattel), az a körülményektől függetlenül gyermekien élvezhető még mindig. Ha meg tartani akarom magam egy szinthez (egy másik, de tkp. ugyanilyen játékban), az még mindig élvezhető, máskülönben nem játszanám - de stresszes is.