A 'láthatósági / álcázási rendszer' magyarázataLegfrissebb MM táblázat Képfeltöltés ittReplay feltöltés ittOnline Tech-Tree Virtuális pénisz mérő (EFF/WN7)Serious Threat StreamMr Scheff Stream[FAQ - GYIK avagy Gyakran Ismételt Kérdések]Individuális missziók listája TeamSpeak: pointer4.no-ip.org, jelszó nincs
-
András77 #377202 A Mel Gibson nagyszerű filmje jut eszembe ilyenkor a Hazafi. Abban láttam legélethűbben ábrázolni az a harcmodort, amikor felsorakoznak a seregek egymással szemben és lőnek. Töltenek, ami azzal az elöltöltős technikával időt vesz igénybe, de addig se mozdulnak csak várják a lövést és utána ők lőnek. Valahogy a mai szemmel hülyeségnek tűnik az egész, mert miért nem fekszenek hasra, miért nem bújnak el legalább a töltés idejére, de a filmet nézve megérti az ember, hogy akkor ez volt a harcmodor. Nyilván egy taktikásabb, elbújós ellenfél szanaszét szívatta volna őket, ahogy a filmben is van pár ilyen húzás.
Teljesen ez az érzés köszön vissza a legtöbb csatában.
Volt "szerencsém" látni fiatalokat játszani rokonoknál, ismerősöknél. Ott tolja az egyik mert csak 1 gépen megy és a haverjai meg ott óbégatnak extázisban mellette, hogy lőjed szét a pofáját, adjál neki, menjél, váltsál már aranyra mert sebezned kell stb. Ha meg sikerül kilőnie egy alacsony hp-s ellenfelet arany lőszerrel, akkor király voltál. Ilyen rotációban játszottak és ők ezt tényleg élvezték, szóval igazából én nem tudnám ezt csinálni, de hát ez van, ők meg ezt szeretik. Szerintem ez elég tipikus, ha visszagondolok fiatal koromban mi is toltuk ilyen lövöldözős sz.rokkal lan partyn, a régi warcraft-ban is volt olyan, aki taktikázni nem szeretett csak csépelni, de abban a játékban "termelni" is kell a harcosokat meg védeni a bázist.
Mondjuk akkoriban sem értettük, hogy egyesek mit szeretnek a csépelésben, amikor egy sokkal összetettebb stratégia játék(ok, mert több is volt) volt a warcraft és voltak, akik mégis azt szerették.
Mindenesre szomorú látni ezt a változást, hogy egy taktikus tankos játékból egy sima együgyű csépelős jellegű (diablo érzés) játék válik. Nem azt mondom hogy régebben minden csata kiváló és jó volt (bár ilyen 15:0-1-2-3-4 nagyon ritkán volt, talán hetente 1 vagy 2 alkalommal), de a csatákban sokkal több taktikai elem volt a játékosok részéről. Kb minden 3-4. csata meg kifejezetten élvezetes volt, amikor a végjátékban nagyjából hasonló számú megmaradt tank próbált helyezkedni, taktikázni stb. Mostanában simán elmegy 1 hét is úgy akár, hogy nincs hasonló csatám.
Mivel nagyon ritka most már a kiegyensúlyozott végjáték, amikor nagyjából hasonló erők maradnak meg, ezért hasonló érdekes csata szintén csak mutatóba fordul elő. Napok, de akár 1 hét is elmehet simán, hogy nem volt egy kifejezetten érdekes, taktikus csata.
Nyilván aki a csépelést szereti, az jól szórakozik, aki meg inkább a taktikázást, kis túlzással a "stratégiát" az meg mehet a p.csába, ez már nem az ő játéka.
Pontosabban ez is érdekes, mert két fajtájuk van, az előre rohanó csépel egy kicsit majd gyorsan meghal típus, meg a másik, akit egy maus se tudna kitolni a kedvenc bokrából és képes végig ülni a csatát egy helyben. Csak akkor hajlandó mozdulni, ha már ordítóan nagy a csapat fölénye.