Bent vagyok végre, indul a csata
előttem tolong a siemkák hada.
Ellenség spotolva, megtorpan a csorda,
bújik is vissza mindegyik sorra.

Gyávák, na majd megmutatom én,
hogy mi fán terem a sztálini acél.
Jobbról balról kapom az áldást,
Villogok a csapatnak folyton-folyvást.

Minden kattintásom hiábavaló,
özönlik rám a sok tomató.
Csődöt mond az üreges páncél,
prémium nélkül nincsen hátszél.

Kilőtték a tankom, hiába forgattam,
Quickybaby sem csinálta volna jobban.
Nézzük hát mit művel a csőcselék,
ha belőlem miattuk lett töltelék.

Előbújnak hát az utolsó lövésre,
s nem értik miért állunk vesztésre.
Hisz az artyt védelmezni nemes cél,
tudja ezt mind, ki sokáig él.

Megint vesztettünk, szól a gyászos zene,
az öklömet verem az asztalba bele.
Ez a szorzó sem lesz meg ma már,
hagyjuk a WoT-ot szebb napokra hát.