banner
A 'láthatósági / álcázási rendszer' magyarázataLegfrissebb MM táblázat Képfeltöltés ittReplay feltöltés ittOnline Tech-Tree Virtuális pénisz mérő (EFF/WN7)Serious Threat StreamMr Scheff Stream[FAQ - GYIK avagy Gyakran Ismételt Kérdések]Individuális missziók listája TeamSpeak: pointer4.no-ip.org, jelszó nincs

  • [NST]Cifu
    #11339
    Azért a realitásoknál maradva: a Magyar harckocsigyártás finoman szólva is ezer sebből vérzett. A Toldi és a Turán gyakorlatilag már a háború elején elavult, 1941-re egyértelműen nem volt versenyképes, semmilyen szinten az akkori kor harckocsijaival. A Turán III. és a Zrinyi I. még valamennyire versenyképes lett volna ágyúk terén a hosszú 75mm-essel, de a harckocsitest páncélzat terén már elégtelen volt 1944-ben, a szegecselt páncélzat pedig túlságosan munkaigényes és elavult technológia. A hosszú 75mm-es ágyúból összesen két példányt sikerült legyártani, az egyik került a Turán III. egyetlen példányára, a másik a Zrinyi I. egyetlen példányára. Utána a gyártó cég (most fejből nem tudom ki volt, sorry) kijelentette, hogy képtelen egyszerűen a sorozatgyártásra. Ekkor került a Zrinyi II.-re a rövid 10,5cm-es tarack.

    E mellé oda kell tenni, hogy fizikailag is problémák voltak a gyártással. Az előre megszabott gyártási kvótát sose tudták tartani még megközelítőleg sem, és a gyártás minősége sem volt kiemelkedő. A magyar katonai erők a háború alatt végig szenvedtek a harckocsik hiányától, ezért is kerültek több esetben német járművek német személyzettel magyar parancsnokság alá ideiglenesen több esetben is, hogy a magyar erőknek legyen valamiféle páncélos erejük is egyáltalán.

    A Tas szép elképzelés volt, de nagyszerűen lehetett látni, hogy nem a realitás vezette a tervezőket. Bonyolult meghajtás, a Tas harckocsi esetén előnytelen kialakítású torony, és a többi. Jobb lett volna egy E-10-hez hasonló könnyű alvázban gondolkodni, ahhoz elég lett volna a 260 lóerős Weiss-Manfréd motor, és a rendelkezésre álló gyártási erőforrások számára is reálisabb cél lett volna.