BenceYCE#57
Ha a százalékokban akarunk elmerülni, akkor mondhatok még egy számadatot. TELJESEN mindegy, hogy kézben vagy kihangosítóval, vagy headset-tel telefonálunk, mivel a telefonálás ODAFIGYELÉST IGÉNYEL. Ebben gondolom nincs vita. A reakcióidő csak egy dolog. Jómagam is nagytestű járművet vezetek, nem titok 10-en tonnás buszokat napi 9 órában a fővárosban. A statisztika szerint az átlagsebességünk 16 KM/H, mégis egész nap forog a fejem, hogy mindenre oda tudja figyelni, de én is hibázok. MINDENKI hibázik, csak van aki fel sem figyel rá. Jó esetben nincs belőle semmi baleset, rossz esetben a rendőr figyelmezteti, vagy a mentős ápolja. Észre kell venni, hogy a puhatestűek gyakorlatilag védtelenek egy acélkarosszériával szemben, tehát egy magára valamit is adó rutinos sofőr SOSEM legyint az intelmekre, mert minden nap találkozik a veszélyforrásokkal, esetenként konkrét vészhelyzettel. A rutint előbb vagy utóbb mindenki megszerzi aki rendszeresen vezet. Én az országot jártam szervizesként évekig, de amikor a buszozás mellett döntöttem sokkal több érdekesen (és reálisabban) megközelített dolgot, tényt hallottam 3 hónap alatt, mint előtte 5 év alatt. Persze a száguldozós kisördög belőlem is sokszor kitört és könnyen balesetet okozhattam volna ha valami balul üt ki, de megtanultam utólag elemezni a történteket és bizony be kellett látnom, hogy nem volt alaptalan az oktatóim intelme. Döngethetem a mellemet én is mint itt sokan, hogy tudok vezetni, de ez nem igaz. Van aki jó sofőr, van aki jobb, van aki meg még csak a szárnyait eregeti. Azt viszont tudom, hogy ha rendőri intézkedési joggal, pénzt és személyi épséget nem féltve kimennék az utcára egy Krazzal, bőven tudnék a kresz szabályait betartva a magukat jó sofőrnek valló vezetőknek is meglepetést okozni úgy, hogy a balesetből hibásként keveredne csak ki. Én B kategóriával kerültem buszra, mert előtte nem sok rutinom volt C kategóriából. Nálam 1,5 év volt az az idő, amikor be nem ismerve úrrá lett rajtam a "tudok vezetni" érzés. Meg is lett az eredménye. Jó sofőrként elismertem a hibámat és okultam belőle, viszont számtalan kollégát tudnék sorolni akik nem csak hogy nem tanul belőle, de be sem akarja ismerni, hogy hibázott. Egy halálos áldozatot követelő balesetnél a jó sofőrt épp annyira megviseli a tragédia ha nem Ő a hibás, mintha Ő lett volna a hibás.
Akkor tehát egy százalékos adat:
Ha csak az egyik fülünkkel figyelünk oda valamire, a csőlátásunk 70%-kal súlyosbodik! Kipróbálták, tesztelték, elkerülték a vezető figyelmét a látókörön kívül eső dolgok. Ezt csak alátámasztani tudom. Ha sokáig egy vonalon dolgozok és fülessel beszélgetek vezetés közben, nem emlékszem, hogy hányadik kört futom és elbizonytalanodva számolok utána, hogy megálltam-e minden megállóban ahol kellett volna. Egy nap többször, ugyan azon az útvonalon közlekedek, betéve tudom a táblákat, helyüket, az adott útvonalra érvényes kreszt. Ha nekem nem megy, annak tán fog aki mindig más útvonalat jár? Lehet egy taxis is jó sofőrnek hiszi magát pl. de amikor személyes kontaktusra kerül sor, a butábbik fajtája azon évek számával próbál érvelni amilyen rég szerezte a jogosítványát. Nálunk évente ismeretfelújító kresz oktatás van, ami ritkaság a mai világban. Mégsem döngetem a mellem, hogy a BP-i utcák 80-90%-át tudom, hogy hol van, mi több nem gondolom, hogy ettől jobb sofőr leszek vagy figyelmesebben koncentrálok a kresz betartására.