A kvantuum-mechanikában (QM) a rendszer állapota kétféleképpen változhat meg.
Az egyik ha valamilyen a rendszeren kívülről jövő hatásra mérés történik, ami megváltoztatja a rendszer állapotát, és ilyenkor léphetnek fel véletlenek.
A másik amikor az idő haladtával fejlődik, ez a változás viszont reverzibilis.
Ha a QM által vizsgált rendszert bővítsük addig amíg bele nem kerül minden fizikai objektum (itt feltételezzük hogy ezek száma véges, tehát a világ fizikai része a QM-el leírható), akkor a következő megállapításokat tehetjük:
1.) A világ (egészét tekintve) az időben reverzibilisen változik. Ez eléggé meglepő lenne. (Valahol fél úton a bővítés során eltűnnének a véletlenek is.)
2.) Kívülről mérés következik be. A kérdés ekkor az hogy: Ki mér?
Szintén nem saját eredetű probléma. Mióta megalkották a QM-et a benne definiált mérés eléggé homályos folt. Nem akarom ide rángatni Gödel-t, arra viszont felhívnám a figyelmet hogy a feszegetett kérdés igazából teljesen lényegtelen! A QM él és virágzik. Az a szemlélet hogy van a rendszer és valaki kívülről (én) aki mérést végez rajta, teljességgel kielégítő a gyakorlatban.