• nnyiti
    #146
    Érdekes irányba kanyarodtak a kommentek: A "racionális párt" a tudomány igazát védi és hasznát bizonygatja, a "humanista párt" élén bleifrei-vel pedig h miért nem igaz.

    Egy ilyen kényes filozófiai vitában azt hiszem először le kell szögezni pár "axiómát" (olyan törvényt vagy definíció, amit nem kérdőjelezhetünk meg):
    egy TÉNY nem lehet igaz, vagy hamis. Tény lehet vmi létezése, vagy egy megtörtént esemény.

    Mit tesz bármilyen nézetű vagy ideológiájú ember?: A tényekre keres választ, magyarázatot, okot mert az ember agyának és érzékszerveinek korlátai vannak amik nem engedik a tények egészét látni. Tehát amit nem lát egy bizonyos tényből, azt próbálja meg kiegészíteni a fantáziájában. Eddigi tapasztalatainkból azt mondhatjuk, h sosem egyezik meg teljesen az elképzelt magyarázat a ténnyel csak hasonlít valamennyire rá. Ennek a mértéke határozza meg, h mire mondjuk azt h igaz, vagy hamis. Tehát az h vmi igaz, vagy hamis, az viszonylagos. Mivel egy nézet/ideológia nem egy tényre keresi a választ, azért minden válasznak külön-külön van egy bizonyos közelsége a tényhez, ezért hiba szerintem nézeteket/ideológiákat úgy általában összehasonlítani. (hogy egy példával éljek és témához illően fizikai legyen: ez olyan mintha két kocsi különböző sebességekkel haladna és a végén csak az átlagsebességet néznénk)

    nnyiti kedd 16:30|privát|válasz erre|#146,5
    ______________________________________________________________________________

    Na és most, ezeknek a fényében kezdjük el a vitát még egyszer

    Tapasztalatok alapján látjuk, h a tudománynak sincs "teljes igazsága" ahogy semmilyen emberi véleménynek. Egy tényt megpróbál magyarázni, és ebben a magyarázatban HISZ. Bízunk benne, hogy a következő esetben is az fog történni, és ha nem, akkor újabb magyarázatot próbálunk megfogalmazni. Ez ugyanolyan hit, mit a vallási hit, de abban különbözik, hogy sokkal közelebb áll bizonyos kérdésekben az igazsághoz(=teljes tény) és ezt az bizonyítja, hogy állításai megismételhetőek. Legtöbb esetben!(kivétel lehet pl elméleti fizika) És vegyük figyelembe a mérési hibákat. Mivel ezeket nem tudjuk kiszűrni teljesen soha, ezért nem mondhatjuk azt h ez csak az eszköz pontatlansága miatt van és nem egy bizonyos hatás miatt, amit nem vettünk figyelembe. Tetszik az a megközelítés h "a fizikában nem tudjuk megmondani h mi az amit nem veszünk figyelembe, csak azt amit figyelembe veszünk" (tehát pl.: szabadesésnél azt állítjuk h a test 10m/s^2 gyorsulással fog zuhanni. Itt azt vesszük figyelembe h a Földön vagyunk valahol a bioszférában. Nem vesszük figyelembe a közegellenállást, a pontos magasságot, egyéb bolygók gravitációs hatását stb... nem tudjuk megmondani hány hatást)
    A tudománynak is van dogmarendszere, ami hasonlóan viselkedik a vallásihoz. Sokáig a Newtoni axiómák voltak, mostmár a relativitás-elmélet. De ez eddig a legrugalmasabb ideológia ami a legközelebb áll bizonyos kérdésekben az -igazsághoz- szerintem.
    És nem véletlenül mondom megint h bizonyos kérdésekben. #143:"A fizika pozitivista, materialista. " nem a fizika, hanem a fizikus (tisztelet a kivételnek)! Tehát mivel a tudósok is emberek, annak ellenére h a tudomány kikiáltott célja a világ megismerése, az azt művelő embereknek vannak érdekeik, ellenségeik, véleményük stb. ami torzítja az elképzelést. Ugyanúgy ahogy az egyházban is vannak képmutatók. Ezért nehéz megállapítani valamiről, h tényleg áltudományos-e valami (ez olyan mint az egyházban az eretnek... csak hogy érezzük a hasonlóságot).
    A tudomány a modern kor vallása, és ahogy philcsy mondta:"HASZNÁLHATÓ". Arra h technikailag fejlődjünk. És ki fog törődni az ember érzéseivel, erkölcsével stb. Hát a vallás. Mert ezek a kérdések már kiesnek a tudomány "bizonyos kérdései" alól. És ez kölcsönös: a vallás se tud foglalkozni a technikai kérdésekkel. Szerintem lehet érezni ebből, és máshol is hallottuk már, hogy az embernek van egy humánus és egy reális oldala. Szerintem nem lehet a kettőt szétválasztani és egymás ellenségeinek lenni: meg kéne próbálnia mindenkinek nem csak elfogadni a másik oldalt, hanem legalább valamennyire együtt is élnie vele.


    Én úgy tudom elképzelni az igazságot, mint egy gömb: mindenki más oldalról látja, és mást lát, de végülis mindenki ugyanazt a gömböt nézi.