philcsy#138
Olyan mintha nem is ugyanazon a bolygón élnénk:
A tudománynak az a lényege hogy úgy ismerjük meg a világot hogy az ismereteinket felhasználva képesek legyünk befolyásolni azt. Lehet hogy a budhisták (egy része) arra a következtetésre jutott hogy a létezés és a nemlétezés között nincs különbség, de ez csak egy jól hangzó dolog. Nem mentek vele semmire. (Na jó, elmeditálgattak erről a hegyekben oxigénhiányos környezetben a füstölőikkel. Nem is hangzik olyan rosszul.)
Az általad felvázolt kisérlettel kapcsolatban erős kétségeim vannak. Ehhez hasonló megérzéses kisérleteket a mólt század második felében rengeteget kégeztek, nagyon változó eredménnyel. De valamiért ezeket abbahagyták. 1.) A keresett jelenséget nem tudták igazolni. 2.) (Összeesküvéselméletek közül válassz ide egyet.)
"Az anyag, az a nagy büdös semmi" Hát ha ígygondolod akkor táplálkozz fénnyel.
"Messzire kanyarodtam, csak azt fejtegetem, hogy az élet, a létezés célját is érdemes volna felülírni. Márpedig ez számít, mert ugyan hová is akarunk eljutni a tudományunkkal?" Nem tudom honnan jött ez a: "Honnan jövünk? Hova tartunk? Mi a célja az életünknek?" meg hasonló értelmetlen kérdések áradata. Ezeknek a kérdéseknek nincs semmi értelme (abban a kontextusban amiben fel szokát tenni). Az az érzésem hogy az ember túl sokat unatkozik, és valós problémák helyett ilyen dolgokkal foglalkozik. Az életnek nincs értelme, általános értelemben (nem akarok most felhozni a darwinista túlélést mint az élet értelmét). De ha ez nem tetszik mert így nem "teljes" az életed akkor találj ki valamit. Ahogyan kivettem az írásodból a családod ilyen lehet (Darwin lő.. Gól!). Vagy lehetsz önző és csak a saját boldogságodnak élsz. De ezt te döntöd el. Ha ezen elmélkedned kell akkor ott már valami baj van.
"Ne mondd nekem azt, hogy jobban élünk." Hát én megkérdezném az ősöket hogy ők hogyan gondolják ezt. Mert jobban élünk, csak ugye az ember mindig a mégjobban élőhöz hasonlítja magát, így jóhogy nem érzi a változást.
"Hogy kevesebb a betegség!" Nincs több betegség mint régebben csak régen nem ismerték őket. De a betegségek száma és súlyossága csökken. Ténylegesen is csökkenne ha az ember tenne valamit az egészségéért. De ba***k tenni. Semmi baj nem lenne a magyar egészségügy finanszírozásával ha az átlag ember nem lenne elhízott és/vagy alkoholista és/vagy dohányző és/vagy lusta disznó. Na meg ha időben elmenne az orvoshoz. És ezzel lefedtem az egész népességet.
"Az egész világ rohan. Rohan, hogy egy kis nyugta legyen." Na már megint az átlag ember, mert ugye neki több kell, mert ugye a szomszédnak is több van és nehogy már lemaradjuk tőle. Ezzel nincs is baj de ne hozzuk már fel problémának ha magunk tehetünk róla. Ez kb olyan mint amikor a betőlt hitelesek tágranyílt bociszemekkel néznek (szerintem nem csak a szemük hasonló).
Összefoglalva az emberek a saját helyzetükért elsősorban magukat terhetik felelősség. De az ember mindig elhárítja a felelősséget magáról (pont mint a politikusok, dehát ők is csak átlagemberek).
Ahhoz képest hogy az elején "Az anyag, az a nagy büdös semmi" elvet vallottad a végén egészen anyagias lettél. " Ok. Élelem, fedél. És nekünk ennyi elég? De nem ám. És persze ez nem is baj." Dehogynem baj. Ez azt mutatja hogy az ember mindig is többet akar, és ezért kész mástól elvenni azt. És ezt nem kel magadnak csinálni, a nyugati ember ezt közvetve csinálja. Ez a kizsákmányolás, ami mindig volt és mindig is lesz.
Az utolsó bekezdés pedig teljesen hippis. Az emberek nem fognak egymás mellett kéz a kézben boldogan élni az idők végezetéig. Háború van és ez fog folytatódni. Nem olyan mint régen nem fegyverekkel vívják jól elkülöníthető ellenfelekkel szemben. Ez annál sokkal aljasabb. Nem tudod ki teszi, ő se tudja hogy kivel tette, és nem öl meg, csak hadja hogy nyomorogva élj. (Persze ez a nyomor régeben akár királyi szint is lehetett, de ez nem érdekel mert csak azt látod hogy a másik hogy él.) Vagy te zsákmányolod ki a másikat vagy téged zsákmányolnak ki. A fejlődés csak annyi hogy minimális vér folyik közben.