djhambi#53
"Igen, Afrikában éheznek, sőt törzsi háborúkat is vívnak, mert olyan szellemi szinten állnak, hogy az a legfontosabb bajuk, hogy a bababubaba vagy a habahababu törzsnek van-e jog az élethez. Meg népírtják is egymást, meg hadurak is vannak ott, meg immár kétezer éve nem bírják utolérni a fejlett civilizációt."
Mi pont ugyanezt csináltuk 65 évvel ezelőtt. Az volt a legfontosabb bajunk, hogy most milyen fajnak van joga élethez, és népirtottuk is egymást. Voltak diktátoraink is. Tudod, egy szinten szétválik a szellemi érettség és a technológiai fejlettség, és az a baromi nagy helyzet, hogy a technológiai fejlettséggel a szellemi érettség nem változik. Egyszerűen a szellemi érettség biológiai korlátja az evolúció lassúsága. Afrikában is ugyanannyi segítőkész és ugyanannyi zsarnok személyiségű ember van, mint Európában. Tudod, baromira lehet befolyásolni az embert a közösséghez tartozással. Ezért vannak focis verekedések, ezért van melegfelvonulás, de ezért van melegfelvonulás-dobálás is, és ezért van az, hogyha átmegyek Szlovákiába, és megsérülök, nem szabad magyarul beszélni, mert nem látnak el kórházban, de ugyanez fordítva is igaz, és ezt most jobban kifejtem.
A közösséghez tartozás lehet építő is, de ugyanaz egy gyűlölettel rendelkező vezérrel együtt destruktív. Maga a kersztény vallás sok embernek ad hitet, bizalmat, stabil lelki támaszt. De votl idő, mikor túlzott erőszak fonta át a felső vezetést, és keresztes háborúkat hirdetetk meg. Persze, ezeknek legtöbbször keresztényi hittel ellentétes rablás, gyilkosság, szexuális kár lett a vége.
Ugyanígy egy nemzeti közösséghez tartozás is lehet építő, hiszen önzetlenül elősegíti a régi hagyományok és értékk köztudatban való fennmaradását, egy konstruktív nemezti közösség azt jelenti számomra, hogy többen olvasnak nemzeti szépirodalmat, és más művészeteket ismernek és művelnek, beleértve a néptáncokat, ismeretekkel rendelkezünk híres tudósainkról, szellemi gondolkodóinkról, és ezt a tudást utódainknak si átadjuk, ezze a nemzeti hagyatékot továbbörökítjük. Most ennek destruktív változata az, hogy tarsolyokkal és nemzeti szalagokkal tűzdelem tele minden porcikámat, és azt hiszem, hogy ettől leszek magyar, ha felszedem az utcákat, és felgyújtom a lakók kocsijait, mert azt hiszem, ez a nemzeti forradalom, ha pusztán gyűlöletet érzek a nem magyarok ellen, mert azt hiszem, hogy akkor vagyok jó magyar. Ha elhiszem, hogy származásomból eredően felsőbbrendű vagyok másoknál (ahogy Bogár ászló mondta: "szakrális" = természetfeleti, Isteni), akkor én vagyok a náci, én vagyok a szélsőjobbos szlovák és magyar egyben, én vagyok a keresztes lovag, aki a reggel imádkozik, de este lányokat erőszakol, mert ez a felsőbbrendűségi tudat ellentétes a nagy művészek, tudósok, büszke szellemi értelmiégek hagyatékával. Széchényi, a legnagyobb magyar épített, nem az utcaköveket szedte fel, a magyar kultúrát gyarapította, nem jelképekkel díszítette fel magát divatos karáscsonyfává.
És az afrkai közösségekről eszembe jut a Hotel Ruanda, de eszembe jut a "Down in the River to Pray" is, a spirituálé, mikor egymást hívogatják: "come on sisters, mothers, let's go down in the river to pray". Ez a spontán, természetes közösségépítés, ami arra emlékeztet, mikor Feynman írja a könyvében, hogy Brazíliában pihent, és egy kisebb brazil samba iskolában eznét tanult, és az oktató egyik nap bejelentette, hogy lemennek az utcára zenélni, és elkezdtek vonulni, Amerikában a rendőrök megállították volna a vonuló tömeget, de itt a közleedést biztosították számukra, Amerkában az emberek a zene hallatára bezárkóztak volna, de itt megtelt az utca táncoló emberekkel, kinyíltak az ablakok, és kíváncsi, mosolygó tekintetek jelentek meg, és számára ez ugyanilyen felejthetetlen közösségi élmény volt. És igen, Feynman zsidó gyökerű amerikai volt, de nem rekesztették ki a közösségükből, és ez a lényeg!