Vanga a jósnő
-
#150
"A bűvészkedés mióta ugyanaz mint a jóslás és a hit?Na ne szórakozz már"
Nem szórakozok, mindegyik mögött ugyanaz a pszichológiai mozgatórugó áll:
A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a babona és az okkult jelenségek animisztikus szemléleten alapulnak. Ezek részben tudatosak, részben a tudattalanunkban gyökerező indulatokkal és fantáziákkal kapcsolatosak: amikor szükségszerűen "lekopogunk" valamit az asztalon - babonás cselekvést hajtunk végre, esetleg nem is gondolunk arra, hogy azzal valamilyen veszélyt akarunk elhárítani, eredetileg "a gonosz szellemet elűzni".
Az animisztikus, mágikus gondolkodás Freud szerint primitív népek hitében, bizonyos fokig a vallásokban és a neurózisokban (főként a kényszerneurózisokban) él, de ma tudjuk, a pszichózisban is (főként skizofréniában) érvényesül. Számunkra különösen jelentős, hogy a mindnyájunkban meglévő mágikus elemeknek a művészet a legmegfelelőbb megjelenítési területe. Itt a művész kiélheti "gondolatainak mindenhatóságát", Wells "láthatatlan" és "csodatévő emberétől" a mai fantasztikus irodalomig minden lehetséges. Az olvasó vagy néző a fantáziákat nemcsak felfogja, hanem rezonál is rájuk. A modern ember mitológiai igényeire épül a jövőt sejtető fantasztikus irodalom és művészet: a sci-fi.
A mai kulturánkban is léteznek "varázslók": bűvészek formájában. A magyar elnevezés azért is kitűnő az idegen "mágus", "magician" szóval szemben, mert a lelki fejlődés megfelelő síkján helyezi el a mágikus elemekkel dolgozó, ható művészt. Ugyancsak jó a másik megnevezés: illuzionista művész, aki a nézők animisztikus maradványaira hat - bennük "illúziót" kelt. Ugyanakkor a néző tudja, hogy az egész csupán "bűvészkedés", bűvésztrükk: "nem igaz". A közönségben egy fejlődésileg túlhaladott, hamu alatt parázsló réteget mozgat meg, de ugyanakkor ott a - mai, realista - kritikája: ez csak játék. Így már érthető a latin mondás: "Mundus vult decipi" - a világ azt kívánja, hogy megcsalják.