djhambi#39
Az, hogy a valóságban vannak eltérések, az nem a tudomány hibája, hanem az emberi korlátok miatt van. Amit oskolában ideális körülmények között megtanulsz, az a szakmában sokkal bonyolultabb lesz, pl. az ideális vezetékből ellenállást készítesz, kiszámolod a parazitafeszültségeket, melyeket a környezetben lévő fémeszözökben indukál, és levonod veszteségként, satöbi, és a végén nagyon bonyolult lesz, de közelítőleg működni fog, és azt méred a végén, amit vársz (sok tizedesjegyig). A tudomány ezeket perfektül képes kezelni az embei számítási kapacitás szab korlátot az alkalmazhatóságban. Például a képletemhez visszatérve E = Q/4πεr^2, a távolság függvényében felrajzolva négyzetesen csökenő hiperbolát kapjuk, vagyis a térerősség értéke a végtelenben lesz nulla. A gyakorlatban nem fogsz a Pegazus galaxisban számolgatni a térerősséget, ugyanis az, hogy 1/r^2 szerint csökken, azt jelenti, hogy kétszeres távolságra a térerősség negyedére csökken, háromszoros távolságra egykilencedére, tehát olyan kis távolságon belül mérési hibahatár alá kerül, egyszerűen összeolvad a Földön található mindenféle zajjal, hogy fölösleges gyakorlatban végtelenig kiintegrálni. A tudományos tétel mindent képes leírni az univerzumban, de az embernek nincs annyi számítási kapacitása.