iambg#37
Lehet, hogy nem fogalmaztam olyan pontosan, hogy az mindenkinek tetsszen. KISGYEREKRŐL BESZÉLEK. Nem tinédzserekről.
Azok a gyerekek a legkiszolgáltatottabbak, akik még nincsenek öt-hat évesek. Legfőképp az ilyen kicsikkel szembeni rossz bánásmód az, ami kiakaszt. Úgy gondolom, hogy ezzel egyet kell, hogy érts.
Mindemellett: Az, hogy van pár olyan akár 8-9 éves is, aki elkövet rossz dolgokat, valóban az igazadat támasztja alá. Igaz, létszámuk mélyen a statisztikai hibahatár alatt van. (Ha a jó gyerekekről is készülne újságcikk, érzékelnéd az arányt)
A nagyobbak, akik pl a rablásokat elkövetik már nem gyerekek, hanem tinédzserek, te is úgy fogalmazol, hogy kiskorúak. Ők sokszor felnőtt példát követnek, mert saját személyiségképük még nem alakult ki. Az esetek nagy részében neveltetésük szerepet kap viselkedésük alakulásában. A deviánsok közül sokan valamilyen betegség enyhe fajtájában "szenvednek", amely már kihat ugyan magatartásukra, de enyhesége vagy egyéb tünet hiánya miatt nincs rá orvosi diagnózis és nem is lehet őket elkülöníteni a többiektől. Sokszor annyit mondanak rá, hogy rossz gyerek. Pedig nem az, csak beteg. Több ilyet is ismerek.
Jól írod a hatos pontodban: A fegyelmezés csődje... Ha nem sikerül/nem akarjuk egy gyereknek megtanítani a társadalmi élet szabályait, lehetnek magatartásbeli problémái. Akkor ezt mi basztuk el felnőttek ugye?
A kilences pontodban leírtak pedig egy még nem kialakult társadalmi értékítélettel rendelkező személyiség őszinte megnyilvánulásairól tanúskodnak. Sok felnőtt is hasonlóképp érez, de ők már (általában) megtanulták fékezni érzelmeiket. A gyerekek még nem. Ez a tanulási folyamat része. Az elfojtott haragod, dühöd egyébként csak azon tudod kitölteni, akin lehet, és ez a kicsik esetében nem a felnőttet jelenti. Az otthonról hozott feszültség(mert pl anya és apa veszekedett egymással és kiabáltak) sokszor az oviban csap le. Ezzel a feszültséggel a gyerekek nem tudnak mit kezdeni, néha úgy vezetik le, ahogy nem kéne. Ez természetes jelenség, amely nem bűnös-ártatlan kategória. Ezzel foglalkozni kell, elsősorban a szülőknek. Ha megteszik, orvosolják a problémát.
Bár nem pont ezen az állításomon akartam vitatkozni, de ha már így belekötöttél, gondoltam ezeket leírom. Fenntartom amit írtam, a gyerekek alapvetően ártatlanok. (A tinédzsereiddel csinálj amit akarsz)