-
#972 F-22A IR álcázás: menjünk át a Haditechnika topicba, ez oda tartozik inkább.
Az erzekenysegnek van egy hatara. A technologiai hatarhoz mar most eleg kozel jarunk, a mai szenzorok kozel vannak ahhoz, hogy minden egyes fotont megkulonboztessenek. A masik limit az a meret, az erzekenyseg novelheto ha tobb fenyt fogunk be. A JWST ugye a meretben lesz nagy ugras, de vegtelen nagy tavcsovet nem epithetunk, szoval a fejlodes itt is erosen limialt. A harmadik pedig a hosszu expozicios ido.
Végtelen nagyot nem, viszont ismét előhozakodnék a Voyager 1 példában felhozott számokkal, 420W kisugárzott hő 127 AU feletti távolságból észlelhető, sőt, két nagyságrenddel a JWST spektroszkópikus érészékenysége felett van, de még bőven a fotometrikus érzékenységén is belül. Ez a 420W és 127 AU elég szélsőséges példa mindkét irányból (kisugárzott hő és távolság szempontjából is).
Ha meg tudja valaki cáfolni ezeknek az adatoknak a helyességét, illetve tud korrektebb adatokat, forrásokat nyújtani, kézséggel elismerem, hogy az észlelés X távolságon túl technikai akadályokba ütközik (legalábbis jelenleg rendelkezésre álló, avagy elérhető közelségben lévő érzékenység esetén). De addig ezt a gumicsontot miért rágjuk még tovább?
Se a tavolsag, se a meret, se a fenyesseg, se a megfigyeles modja nem stimmel, szoval azert vegso kovetkeztetest ne vonjal le egy asztrologiai felvetel alapjan:)
Miben nem stimmel? Ott vannak az adatok, ott van a Spitzberg érzékenysége, szögfelbontása, még azt is meg tudjuk nézni, milyen hullámhosszon milyen a nyújtott kép:
Nem a Spitzer-t hoztam fel példának, hogy milyen űrtávcsövekkel lehet észlelni, hanem a nála jóval nagyobb felbontású és érzékenységű JWST-t. A Spitzer felvételét arra hoztam fel példának, hogy az infravörös háttérsugárzásban is lehet infravörös tartományban meglehetősen nagy távolságból elég hideg objektumokat meglátni.
Hozzávetőleges példának megfelel, ha tudsz jobbat, hajrá.
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2016.01.07. 09:20:38