-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#931
Természetesen ha az űrhajó startja ismert, mert történetesen valamelyik űrközpontból történik, akkor lehet a pályát követni egy darabig. De természetesen a pálya ismerete itt is csak közelítőleges, mivel több km eltérés lehetséges.
A #899 -es hsz.-ből idézném magam:
"Te egy űrflottát építesz a Marsi hajógyáraidban, én pedig a Földi flotta célkövetését felügyelem. Mivel ismerem a gyáraid helyzetét (méret / hőkibocsátás / stb.), ezért tudom, honnan indulnak majd a hajóid. Ha egy új hajót adnak át a gyáraid, én követem a mozgását, folyamatosan, és onnantól kezdve állandóan rá szegeződik egy orbitális űrtávcső. Bármerre is megy a hajó, ismerem az útját, ismerem azt, hogy milyen jellemzői vannak (kisugárzott hő, hajtóműjellemzők, stb.). Innentől kezdve ha el is vesztem, mert például megpróbál valahol egy égitest mögött megtévesztő manővert kezdeni (hogy az előzetes pályájától, ahol majd én elviekben ugyebár követném), előbb-utóbb újra rá fogok akadni."
Ninju is ezt a forgatókönyvet vezette tovább.
Ettől függetlenül a NEO-s példákkal élve egy eladdig ismeretlen űrhajó felfedezése sem lenne ördögtől való, hogy finoman fogalmazzak.
De tegyük fel észlejük, mert pályát módosít, ebből az egy megfigyelésből nem lehet pályát számítani, ahhoz folyamatos, többszöri megfigyelés kelne, erre sokkal alkalmasabb a visszavert sugárzás, vagy rádiójel.
A folyamatos követés, amit felhoztam példának, miért nem teljesíti ezt?
Ez infravörösre is igaz, hiába tér el a környezetétől ha annyira messze van, hogy nem látom, ennek nem a termodinamikához van köze, hanem vagy józan paraszti észhez, vagy ha tudományos közelítem meg akkor az optikához. Utóbbit biztos tudod, hogy a szögelbontás nem végtelen... ennyi.
Itt most két különböző dologra utalsz, ha jól értem. Az egyik, amire eddig utaltál, hogy a beérkező fotonok mennyiségét kell figyelembe venni. Ugyebár ez az észlelés érzékenysége, vagyis hogy mekkora fényességű objektumot tudsz érzékelni, a forróbb (melegebb) testek több fotont adnak le infravörös tartományban, ezért "ugranak" ki a mélyűri háttérből - ez az, amit az elejétől fogva mondok, hogy egy folyamatosan hőt leadó űrhajót észlelni még nagy távolságból sem lehetettlen feladat. Főleg, ha a spektroszkópikus észlelést is figyelembe vesszük, ami ugye nem a fotonok mennyiségét nézi...
A második fele az optikai felbontás kérdése, viszont ez megint más tészta, mert hiába kisebb a céltest, mint az optikai felbontásunk, ha a tőle beérkező fotonok mennyisége nagyobb, mint a környezetéből beérkező, akkor az a 'pixel' világosabb lesz, mint a környezete a képen.
Nem interferométer nincs, hanem ilyen méretű összekapcsolt hálózat nincs mint a VLBA, ugyanis ezzel példálóztál. Az optikai/infravörös interferometriának korlátai vannak, és mivel egy távoli, igen kicsi hőforrást akarsz észlelni, annak nagyságrendel nagyobbnak kell lennie, mint amire képesek ezek az infravörös interferométerek. Azt hittem érthető amit írok.
Hol is példálóztam én a VLBA méretű összekapcsolt optikai rendszerrel? Kérem az idézetet, ugyanis ilyet sehol sem írtam.
Még egyszer idézem, hogy mit írtál a #908 -ban:
"A VLBA rádiótávcsövek összekapcsolt hálózata, ami nem infravörös fényre érzékeny, nem véletlenül nincs ilyen infravörösben, vagy látható fényben!"
A kiemelés tőlem. Nem azt írtad, hogy nincs ilyen méretű hálózat, hanem konkrétan nincs hálózatba között infravörös vagy látható fényben működő rendszer. Mikor erre felhívtam a figyelmedet, már ott tartottunk a #914 -es hozzászólásodban, hogy korlátai vannak. Most meg már én példálóztam VLBA méretű optikai rendszerrel???
Az, hogy megint ott tartunk, hogy "távoli" (milyen távoli?) és igen kicsi (milyen kicsi?) hőforrást ezek nem képesek észlelni pedig ismét olyan dolog, amit nem tudok hova tenni. Én a JWST-vel jöttem, és a kisugárzott hővel.
Voyager 1 példa @ XKCD fórum:
"...we have a power source of 420 W at 1.78×10¹⁰ km, which gives a brightness of 1×10⁻¹⁹ Wm⁻², or an apparent magnitude of 28. That is just visible for a big ground-based telescope, and easily for the Hubble (by 1.5 orders of magnitude).
Mellékelve a JWST érzékenysége (forrás és adattábla):
![]()
Fotometrikus érzékenység
![]()
Spektroszkópikus érzékenység
Lehet játszani a számokkal, hogy a Voyager thermoelektromos energiaforrása vajon mekkora energiát sugároz az adott frekin...
Ezek a szoftverek nem csak az elmozdulást nézik, mivel minden mozog a képen, az automatizálás ennél sokkal bonyolultabb dolog, és kissé naiv elképzelés, hogy pusztán a mozgást elég nézni
Ezek után felhoztam példának, hogy 25 éve volt az első sikeres, automatizált észlelés. Itt nem arról van szó, hogy naív elképzelésről lenne szó, itt élő példát hoztam fel, hogy működik a dolog, aztán hoztam az ATLAS programot, ami ilyen szinten nevetséges anyagi háttérrel működik, idézet a linkelt oldalról:
"The key to detecting asteroids is that they continously move against the more or less fixed background of stars and galaxies: a typical asteroid moves something like 30 seconds of arc an hour. ATLAS will therefore record pairs of images of each part of the sky, with exposures separated by about 30 minutes. The computer system in the telescope dome, which is capable of analysing 500Mbytes of data per minute, will make a detailed comparison of the two images immediately after the second one is taken.
The computer will then compile a list of all objects that appear to have changed either their positions in the sky or their brightness and will then work out which of these objects is likely to be an asteroid moving across the sky, and which may be some other astronomical phemenon such as those discussed here. If an object is suspected of being an asteroid, the computer will see if it can be identified with any of the hundreds of thousands of already-known asteroids. If not, the next step is to check if the object also showed up on previous nights' data; two nights of observation can usually provide enough information to calculate the orbit of an asteroid and distinguish between a main-belt asteroid, which is no danger to us, and a Potentially Hazardous Object, (PHO) which might be. All these calculations are made within minutes of the data being taken."
Ismét: mi az űrbéli hadviselést vennénk górcső alá, ezeknél komolyabb erőforrások állnának rendelkezésedre, hogy adott esetben a Naprendszeren belüli ellenséges hadihajókat észleld és kövesd.
De ez esetben sem az esetlegesen bekapcsolt hajtóművet követed, hanem visszavert fényt, ami egy idő után nagyon kevés lesz az észleléshez.
Látható fény tartományában, én viszont nem véletlenül mondogatom az elejétől, hogy mi egy olyan űrhajót keresünk, amely hőt ad le. Folyamatosan. Szóval mi nem a visszavert fényt keressük...
A Sentinel nem konkrét célt keres, hanem sok aszteroidából azt amit éppen megtalál. Ezt a kutatás kb. 2,2 évig tart, míg a teljes lefedettséget eléri ("csak") a belső Naprendszerben, és még sok-sok év még az adatok kiértékelése!
Egen, és a Sentinel egyetlen űrtávcső. Viszont én sose mondtam, hogy egyetlen űrtávcsővel dolgoznánk, éppen ellenkezőleg...
A JWST, ATLAS meg nagyon nem kisbolygó észlelésre lettek kitalálva.
Én aszteroidákat, NEO-kat hoztam fel észlelési példának, mert ezek foghatóak egy űrhajó észleléséhez.
A JWST-t azért hoztam fel, mert az a mostani technológiai szintünkön a legérzékenyebb infravörös tartományban dolgozó űrtávcső. Vagyis annak érzékenységét fel lehet hozni példának, hogy milyen űrtávcsövekkel lehetne a fikcionális űrhadtestünk felszerelve, amelyel folyamatosan a Naprendszert pásztázzák...
Az ATLAS már a nevéből eredendően is aszteroidák észlelésére lett kitalálva (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System).
Továbbá azt írja, hogy 100 méteres égitestet képes 40 millió km távolságból észrevenni, tehát egy ennél kisebb hőforrást, vagyis űrhajót nem. Nem a watt, teljesítmény számít, a felbontóképesség. Mekkora egy hajtómű szögfelbontása 40 millió km távolságból, és távolabbról?
Bakker, az ATLAS-t arra hoztam fel példának, hogy egy automatizált NEO érzékelő rendszer, amely a Föld felszínéről, a légköri torzításon át, mindössze fél méteres tükörrel rendelkező távcsöveket használ, és még ez is képes egy 100 méteres aszteroidát észlelni 40 millió km-ről. Most meg az a bajod, hogy egy ennél kisebb űrhajót nem?!?!?
Miről írok kismillió hsz. óta? Idézek magamtól, #899 -es hsz.-ből:
"Ha te katonai űrjelenlétet szeretnél megvalósítani, az első dolgod lesz, hogy egy rakat űrtávcsövet (esetleg megfelelő égitestekre, pl. Hold, Ceres, stb.) telepítesz, és egyfelől állandóan szkenneled a világűrt, másfelől az adatokat összesítheted, rendszerben kezelheted (távolság megállapítása háromszögeléssel), és végül pedig állandóan követheted a potenciális célpontokat..."
Ezt a fajta értetlenséget már tényleg nem tudom hova rakni...
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2016.01.05. 11:17:58
