
-
#925
Tök jó, hogy képtelen vagyok normális mennyiségű időt szakítani a válaszra, de nem húzom tovább, bár biztos vagyok benne, hogy most fél óra alatt, ami időt adtam most erre magamnak, nem tudok normális választ írni...
Azzal, hogy ismered valaminek a távolságát még nem fogod a pálya alakját meghatározni. Minden mozgás valamilyen csillag irányában történik, ezt belátni némi logika elég lenne. Ahhoz, hogy meghatározz egy űrhajó pályát szükség van a pályaelemeinek ismeretére, azzal te nem fogod a "pozícióját" ismerni, hogy láttad.
Szvsz itt továbbra is nézetbeli különbség van. Te úgy nézed, hogy nem ismered a célpont pályáját, míg Ninju eleve olyan forgatókönyvet feltételezett, mely szerint a célpont űrhajó indulásától kezdve követve van, aztán egyszer csak elveszítjük valamiért, és újra meg kell találni. Tehát az eredeti pályája ismert, és újra meg akarjuk találni. Erre írta, ha begyújtja a hajtóműveit, akkor annyi energiát fog leadni, hogy sokkal könnyebb lesz az észlelése, szóval valóban elveszteni úgy lehetne, ha takarásban áll neki pályát módosítani. Viszont a pályamódosítás esetén is ismerjük azt a pályát, amely alapján meg lehet határozni, mely régióban lehet.
Amit leírsz igaz ebben a formában, csak Ninju nem erről írt.
Másrészt a távcső és detektor nem tud különbséget tenni e-között a két fényforrás között.
Valóban nem tud, de a fényessége különböző. Nyilvánvalóan nem az űrhajó mérete számít, hanem a fényessége.
Tudod, ezek hullámhosszt érzékelnek, nem azt, hogy van-e energiatermelés vagy nincs.
Az energiatermelés hővel jár, amit kisugárzol. Ha a fő hajtóműved használod, akkor még több hőt adsz le, még könnyebb lesz észlelni. Egy energiát nem sugárzó égitestet sokkal nehezebb észlelni, mint egy olyat, amelyik hőt sugároz ki. Ezért hoztam fel a példáknál azt, hogy a Pan-STARR a Föld légkörén át képes volt egy 45 méteres (ami bőven űrhajó méret, vagy talán az alatti) méretű aszteroidát észlelni - 20 millió km-ről. Most fogd ezt a technológiát, nem egyett, többet, telepítsd ki a világűrbe (nincs légköri torzítás), és vedd figyelembe, hogy a célpont teste (radiátorai) hőt is sugároznak. Ezek után állítod azt, hogy ez reménytelen vállalkozás.
elég ha 15 wattos energiatakarékos égőre gondolsz, aminek a fényereje egy 100 wattosénak felel meg
Most egy teljesen más témát keverünk bele megint. Mint anno a Parks rádióteleszkóp esete az Apollo-éval. Ne...
Minél távolabb vagy, annál kevesebb foton fog az érzékelődbe (szemedbe) jutni, és mint írtam a teljesítmény nincs arányban a fotonok számával, sem a fényerősséggel.
Mert ha energiát adsz le (leadott energia, nem a felvett, mint az égős példád, ahol ugyebár a felvett energia és a leadott fény illetve hő energia arányai miatt van eltérés), akkor a leadott energiával nem arányos annak a kisugárzott hő mennyisége? Ez végül is csak a termodinamika törvényeinek mond ellent.
A VLT egy nagy kísérlet is volt egyben, (amúgy csak mellékesen én voltam ott, pályázat keretében), ami megmutatta a korlátokat is egyeben az optikai interferomtriában, ezért is építenek ma óriástávcsöveket és nem sok aprót amit összekötnek.
Akkor most idéznélek a #908-as hsz.-edből:
"A VLBA rádiótávcsövek összekapcsolt hálózata, ami nem infravörös fényre érzékeny, nem véletlenül nincs ilyen infravörösben, vagy látható fényben!"
Szóval állítod, hogy nincs összekapcsolt távcsövek hálózata infravörös vagy látható fény tartományban, majd kiderül, hogy voltál már egy ilyennél.
Vagy én értek félre valamit?
Mozgás érzékelése ezért nem lehetséges mert minden mozog a képen (zaj), ez egy NEO égitest és ezek automatikus képek:
Szóval nem lehetséges, majd prezentálod a példát?
Az első automatikus NEO észlelés 1990-ben volt. 25 éve.
Amire én utaltam, az az, hogy több dologtól függ az észlelés, nem egyetlenegy tényezőtől!
Én meg arra utaltam, hogy hőt leadó (főleg MW nagyságrendű hulladékhőtől megszabadulni akaró) űrhajót elég könnyű lesz észlelni. Nem azt mondtam, hogy pitiáner feladat, hanem azt, hogy már a jelenlegi technológiai szinten is lehetséges, ha biztosítva van a kellő pénzügyi (vagy erőforrás) háttér.
Off.: Konkrétan cáfoltam ezeket. De erre rá se ránts, nyugodtan oltsál le mindenféle érv nélkül, azért mert rámutatok a példaképed tévedéseire. Ő sem tévedhetetlen.
Nem vagyok tévedhetettlen, érvekkel meg lehet győzni. Pusztán itt nem látom a számokat, érveket, példákat, hogy mi miatt tévednék.
A személyeskedést pedig hagyjátok abba plz.
Az aszteroidákat meg akkor tudjuk követni, ha többször észleltük (az elmozdulás miatt) kiszámoltuk a pályájukat, ami egy hétbe is beletelik, szerencsére az aszteroidák nincs pályamódosító hajtóművük, általában nagyobbak mint egy űrhajó, vagy ha mégsem. akkor közel vannak és fényesek - ja és még így sem biztos a siker, volt már rá sok példa, hogy másnap nem találtuk meg, így soha nem került meg. És persze soha nem hajszálpontosak ezek a pályaszámítások! Sok km eltérés lehet, ami egy aszteroida esetében nem gond, egy űrhajónál igen. Ennyi.
A pályamódosítás akkor számít, ha az űrhajó folyamatosan módosítaná a pályáját. Érdemes visszautalni, hogy én eleve feltételeztem, hogy ha megvan egy ellenséges űrhajó, onnantól kezdve azt folyamatosan követni fogsz logikusan. Ha pályát akar módosítani, akkor azt is észre fogod venni.
Hogy legyen gyakorlatiasabb példa, én a JWST-vel szoktam pedálozni, de több Sentinel szerű űrteleszkóp is megfelel a célnak. Ugyebár azért infravörös tartomány, mert kiugrik a "hideg" háttérsugárzásból az aszteroida imigyen. Mi pedig hőt leadó űrhajókra vadásznánk...
De hasonló példa az ATLAS, amely:
Under favorable circumstances ATLAS can detect a 100-meter diameter asteroid at a distance of 40 million kilometers (a quarter of the distance to the Sun) and a 10-meter diameter asteroid at a distance of 4 million kilometers (10 times the distance to the Moon).
A Földről, látható tartományban, alapvetően még mindig minimál költségvetésből (~5 millió dollárt költöttek rá).
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2016.01.04. 17:50:50