Informatika és tudomány

Hadviselés a világűrben

  • [NST]Cifu
    #766
    Továbbra se látom át a koncepciót. Honnan akarod azt az aszteroidát indítani úgy, hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy elindították a Föld felé? Egy ilyen céleszköz megalkotásához kell azért valamiféle előkészület. Például az aszteroida-övbe akkor elindul egy űrhajó, ami majd "beépül" az egyik aszteroidába. Az űrhajót pedig látni fogják, hogy odamegy, majd utána azt, hogy az egyik aszteroida "kiválik" az övből.

    Kapcsold ki a hajtőműveit, és lassítsd le, hogy kicsi legyen a súrlódása, máris nem lesz olyan jól látható infravörös tartományban sem.

    Bocsi, még egyszer a #715-ös hsz-t olvasd el: 576 millió km, és 5.2 Watt. Ez a JWST érzékenysége, tehát mai technológia. Hogy a leadott hőteljesítményt vonatkoztassuk, egy mobiltelefon hozzávetőleg 0.4 Watt hőt ad le. Ez hozzávetőleg ~190 millió km-ről észlelhető a JWST által. Márpedig egy űrhajóban nem csak egy mobiltelefon elektronikája által gerjesztett hőt kell leadni.

    Nem volt szó hosszú ideig működő hajtóművekről

    Akkor hogy akarsz egy alsó hangon is több száz tonnás aszteroidát elindítani a Föld felé?

    Valójában az űrben nincs légellenállás, szóval nem szükséges folyamatosan működtetni a hajtóműveket. A mai űrszondákat is csak a pályájuk elején gyorsítják, azután már csak a bolygók gravitációs mezőit használják irányváltoztatásra, gyorsításra.

    Már párszor fel volt hozva az ionhajtómű, VASIMR, és hasonlóak. Azok ugye nagyon hatékony, viszont roppant kis tolóerővel rendelkező hajtóművek. Mellesleg pedig már eddig is több bolygóközi műholdnál használták és használják (Dawn, Hayabusa, Deep Space 1).

    Ahhoz, hogy egy több száz tonnás testet felgyorsíts kellő szintre, vagy nagy mennyiségű energiát kell rövid (pár perces, pár tíz perces, esetleg pár órás) időszak alatt leadni. Ilyen a kémiai vagy a nukleáris-kémiai hajtóművek.

    A másik megoldás a fent említett ion, VASIMR és társai. Azok viszont irtó lassan fogják az aszteroidádat felgyorsítani, és eközben folyamatosan gyorsítanod kell...

    Utánanéztem, a több 10 méteres földközeli aszteroidáknak is csak a töredékét képesek megtalálni, szóval nem olyan nehéz elbújni a semmi közepén.

    Nézd csak meg a #713 -as hozzászólást. 45 méteres aszteroida, 20 millió km-ről. Az, hogy nehezen tudjuk felderíteni, leginkább annak köszönhető, hogy a Föld felszínéről próbáljuk felderíteni őket. Vagy nem próbáljuk, mert a jobb képességű űrtávcsöveket jellemzően nem Föld közeli aszteroidavadászatra szeretnék a csillagászok használni, hanem a távoli galaxisok, vagy a naprendszer távolabbi bolygói felé fordítják. Éppen ezért vannak terven LEO vagy GEO pályán keringő NEO (Föld-Közeli Tárgyak) kereső műholdakra.

    Én eddig alapvetőnek vettem, hogy ha már űrharcról beszélünk, akkor a világűrbe telepített bázisunk, űrhajóink vannak.

    Pontosan ezért vezettem le még valahol a #292, #295 környékén, hogy a felderítés alapvető fontosságú. Szóval minden fél mindenek előtt gigászi szemeket telepít a bázisai köré, és szondákat küld oda, amelyek potenciális veszélyforrások, ellenséges kiindulóbázisok lehetnek (pl. másik bolygók).