-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#718
Lehet, hogy az én ismereteim túl régiek, de én úgy tudom, hogy bőven van mit behoznunk a naprendszerben keringő nagyobb objektumok felderítésében.
Először is, az én feltételezéseim szerint űrbe telepített, állandó érzékelőkkel számolhatunk. Jelenleg viszonylag kevés, és csak Földre telepített "felderítő" űrtávcsöveink vannak. A Hubble vagy a JWST nem erre van/lesz használva, egyfelől mert nincs olyan sávszélesség, rájuk telepített hardware és szoftver, ami alkalmassá tenné őket erre, harmadrészt pedig alapvetően mélyűri csillagászati feladatokra szánták őket eleve.
A jelenleg legsikeresebb NEO (Föld-közeli objektum) és naprendszer beli objektum felderítő rendszerek a Catalina Sky Surwey öt teleszkópja és a Pann-STARRS négy teleszkópja. Ezeknél további problémát jelent, hogy csak éjszaka, és akkor is csak akkor használhatóak rendesen, ha a Hold legalább részben Föld-árnyékban van. A Kanadaiak idén akarnak fellőni egy apró űrtávcsövet, ami direkt NEO-vadászatra készül. De még itt is számtalan limitáló tényező van (például ismét a sávszélesség, mivel a képek elemzése a Földön fog történni.
Szóval az, hogy jelenleg még elég kutyául állunk ilyen téren, leginkább annak köszönhető, hogy Földi bázisú eszközökre támaszkodunk.
Sosem gondoltam, hogy egyszerű dolog az álcázás. Csak azt szerettem volna ha kifejted, hogy miért zárod ki szinte teljesen. Azzal én is tisztában vagyok, hogy egy manőverező űrhajónak olyan hőképe van, hogy azt mai ismereteink mellett lehetetlen álcázni és jó eséllyel ez így is marad.
Én az álcázás hasznosságát kérdőjelezem meg. Nagyon szeretném, ha valaki meg tudna cáfolni, érvekkel, ötletekkel, hogy lehetne mégis megvalósítani. Legalább tanulhatnék. ^_^
A probléma az, hogy a tömeg roppant kritikus a világűrben, márpedig egy álcázórendszernél tömeggel számolni kell. Valamiféle pajzs kell, ami elfedi a kereső szemek elől a hajó hő- és energia kisugárzásait, egyben nem veri vissza a csillagok fényét (vagy csak nagyon kis mértékben), közben pedig távolról nézve beleolvad háttérsugárzásba a hajó. Azt már fel sem hozom, hogy közben ne sugározzon rádiójeleket (ie.: pl. ne kommunikáljon mással).
Hogy lehet ezt megvalósítani reálisan? Erre nincs válaszom, de még ötletem se. Az, hogy a pajzsot megfelelő hőmérsékleten tartsd, energiát kell befektess, ami újabb hőtermelést jelent. Az, hogy a pajzs ne tükröződjön, matt feketére kellene befesteni, de ugyanakkor például legalább nagyjából tudnia kellene imitálni mondjuk egy csillag fényét, hogy ha a háta mögött átvonul egy fényesebb csillag, akkor annak fényét ne nyomja el túlzottan (mondjuk egy nyitható zsaluszerű megoldás, amely szükség esetén átengedné a háta mögött lévő csillag fényének egy részét?).
Akár hogy is nézem túl bonyolult és nem elég hatékony az álcázás ahhoz, hogy megérje vele foglalkozni...
Amit a JWST-ről írtál nagyon durva érték. Mivel a céges netről nem lehet megnyitni az oldalt (a farmerámát persze meglehet ), azt szeretném megkérdezni, hogy ez az érzékenység valós időben zajlik? Illetve mennyi ideig tart egy ilyen érzékenységű kép elkészítése?
JWST Exposure Time Calculator
Igen, tény, hogy itt erre az "apróságra" nem tértem ki, mert bizony ahhoz, hogy ilyen érzékenységet érjünk el, ahhoz 100,000 (százezer) másodperces, vagyis majdnem 28 órás expozíciós idő szükséges. Ez nyilván nehezen elfogadható, ám hozzá kell tenni, hogy a JWST esetében a tervezéskor nem volt kitétel a gyors működés, ennél az értéknél amire a figyelmet fel akartam hívni az az, hogy ilyen brutális szinten érzékeny érzékelők már ma is vannak (csak éppen még öt év, amire elindul a világűrbe).
A JWST tömege amúgy 6,5 tonna, ennek egy része ugyebár a pozicionáló és kommunikációs rendszerek, vagyis mintegy 3-4 tonnás lehet egy űrállomásra vagy űrhajóra telepített, hasonló képességű rendszer. A JWST ugyanakkor kifejezetten infravörös tartományra van felkészítve, tehát egy tartományt képes lefogni.
A Lagrange pontok teleszórása érzékelőkkel tényleg kézenfekvő megoldás L4 és L5 is), így folyamatosan fenntartható a nagy szögeltéréses megfigyelés minden irányban.
Alapvetően tényleg az a probléma, hogy effektíve egy rendszer védelme esetében tényleg nem is hadihajókról beszélhetünk, hanem bázisokról. Teleszórni a rendszert műholdakkal, pár bázist elhelyezni aszteroidákon, holdakon, rakétákkal. Aki akar jöjjön. Statikus nagyon, de hatékonyságban nagyon jó.
A támadó félnek persze űrhajóval kell jönnie, de ott is lehet játszani ugye (pl. aszteroida-hajó).
Sajnos az az érzésem, hogy amíg nem tudjuk mivel támadunk és mivel védekezünk, addig az álcázás már túl részletes téma, hogy érdemben lehessen vele foglalkozni.
Ötletelni attól még lehet. :)
A feldolgozásnál említetted a mai videokártyákat. A GigaPixel ha jól tudom a Fill Rate "mértékegysége" ami a kirajzolható képpontok számát jelenti. Ennek nincs köze a feldolgozott pixelek számához. Ez kvázi annyit jelent hány JWST képet tudna megjeleníteni másodpercenként.
A valós számítási teljesítményt inkább a FLOPS adja meg. Ami szintén gigás nagyságrendnél jár már. :)
Emm, lehet, hogy rosszul tudom, de a Fill rate határozza meg, hogy hány pixelt tud kirajzolni, de ugyebár a kártyának meg kell határoznia a pixel színét (textúrázás). Ha a mozgást figyeljük, akkor gyakorlatilag annyit kell csinálnia a mi kis képelemző szoftverünknek, hogy fogja, és kirajzolja a képet. Ahol az adott pixel eltér az előzőtől, ott kell külön figyelmet fordítani az esetre. Amennyire én tudom, erre alkalmasak a mai videókártyák (CUDA, OpenCL).