-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#715
Most gondolj bele, hogy 20 millió km-es távolság esetén 1 fokmásodperc egy nagyjából 9216 km2 (96*96) -es területet fed le. Hány képet kellene folyamatosan elemzés alatt tartani ha csak az ekliptika síkját akarod lefedni? Ráadásul már a mars is sokkal messzebb van, mint 20 millió km.
Én nem arra gondoltam, hogy a föld mellett egyszer csak feltűnik a támadó űrhajó, hanem alapvetően arra, hogy már az nagy taktikai előnnyel járna, ha a célponthoz sokkal közelebb fedezik fel a támadó
Még egyszer visszautalnék arra, hogy a lenti képek és eredmények egyszerű aszteroidákra vonatkoznak, amelyek nem termelnek hőt és nincs hajtóművük. Szóval álcáznod kell a hőtermelésedet és a hajtóműved energiáját / csóváját. Mindez pedig még mindig onnan nézve, hogy egy viszonylag szűk területre őszpontosul az érzékelők elhelyezése (ie.: Föld és Föld körüli pálya).
Az optikai felbontás kérdése nyilván "kard és pajzs", a kard, hogy milyen jó űrteleszkópjai vannak a felderítőnek, és pajzs, hogy mennyire képes a háttérbe beleolvadni a felderítendő űrjármű. Felhoztad az 1 fokmásodpercet, nos, a JWST űrteleszkóp felbontása 0.07 fokmásodperc, vagyis 20 millió km-ről hozzávetőleg 9.5km. Ez látszólag nagyon rossz. A gond az, hogy valójában ez nagyon is jó felbontás, ugyanis a kérdés nem a felbontás, hanem az, hogy az adott "pixelen" arányaiban mennyire eltérő az energialeadás a "háttértől". Ha nem álcázod magad, akkor egy reaktor (akár fúziós, akár nukleáris) bizony MW szintű hulladékenergiát termel. Ez az, ami látványos, hiszen ettől meg kell szabadulni. Szóval oké, egy JWST csak 9.6km-es felbontással rendelkezik.
Csakhogy a 5,2x10^-22 Wm^-2 hősugárzást képes érzékelni (ez 0.000,000,000,000,000,000,005,2 W per négyzetméter), vagyis 5.2W per 1 millió négyzetkilométer. Kerekítsünk 10km^2-re a 20 millió km-es távolság esetén, ez azt jelenti, hogy 0.000,000,000,000,000,052 Watt energiára van szüksége, hogy "kiüssön" a háttérből. Ennyi eltérést már megláthat. Ha az álcázott hajód akár csak a háttérhez képest 5,2W energiát sugároz (egy millió négyzetkilométerre viszonyítva) az infravörös 2 μm frekvencián, akkor ~573 millió km-ről megláthatja. Remélem így már érthető, milyen volumenű probléma az álcázás.
A képek elemzése automatikus a mai digitális világban, effektíve ki lehet indulni a videókártyákból, a mai egy GPU-s csúcskártyák olyan 25-30 Gigapixel (vagyis 25 000 - 30 000 Mpixel) per másodperc-et képesek feldolgozni. A JWST felbontása 937 Mpixel. Vagyis ha úgy számolunk, hogy másodpercenként egy felvétel készül, egy videókártya hozzávetőleg 25-30 JWST felbontású képet lenne képes elemezni. Azt hiszem tehát a képek elemzése aligha ütközne szűk keresztmetszetbe.
Azért két irányból megoldani a látószög árnyékolást több tízmillió kilométer távolságra nem olyan macera.
Ha az egyik érzékelő mondjuk a Föld körül kering, a másik pedig mondjuk a Föld-Nap L3-on (vagyis a nap pontosan átellenes oldalán), akkor az már meglehetősen nagy szögeltérés. Még egy Jupiter szintű távolságból is.
Az árnyékoló pajzsnak nem kell sokkal nagyobbnak lennie az űrhajó "homlokfelületénél"
Függően attól, hogy néz ki a hajód. Ne feled, hogy neked meg kell szabadulni rengeteg hőtől, vagyis méretes radiátorokra is szükséged van. Továbbá ne feled, hogy a hajtóműved által generált energiát (lángcsóvát, töltettlen-részecske-csóvát) is el kell fedned. A homlokfelületed tehát a szögtől függően nem is olyan kicsi.
Ha a másik oldalát úgy alakítjuk ki, hogy elnyelje a természetes háttérsugárzás egy részét, akkor szerintem nem ütne el a háttértől jelentősen.
A háttér nem homogén, csillagok, csillagrendszerek hője, és a köztük lévű "üres" tér (ami nem üres persze) alkotja. Ezért ebbe beleolvadni úgy, hogy akár több szögből se "ugorj ki" a háttérből, nem egyszerű.
Itt van a Galaxisunk közepének infraképe, viszonyításúl. És még 1x: itt a lényeg, hogy mozog ez a test. Vagyis mozgás azonosítása a cél...