-
Vereshegyi #602 Ha már más nem szól hozzá, akkor majd én. Nem kritikának inkább kiegészítésnek szánom, de nem vagyok benne biztos hogy az is marad-e. Majd kisül. Egyébként is, nem megint űrhajókkal kellene foglalkoznom hanem a dualizmus kori lakberendezéssel. Meg mintha Solnak azt mondtad volna hogy eleged van a űrhadviselésből. Vagy mégsem? 
Na szóval:
Én biztos nem ülnék bele egy űrvadászba még ha fegyverrel kényszerítenek se. Ugyanis bele tudom képzelni magam az ellenség helyzetébe. Legalapabb dolog hogy kilövöm a hordozót és elmenekülök a vadászok pilótái meg dögöljenek éhen/szomjan vagy fulladjanak meg. Ha a vadásznak hordozóra van szüksége, vagy pontosabban eleve egy hordozóhoz mérten van tervezve akkor bizonyára nincs felkészitve egy hosszabb küldetésre. Tehát önerőből nem tud hazatérni.
A hazatérés lehetőségéhez nem az kell hogy le tud-e szállni a Földre/Holdra/Marsra...stb hanem hogy eléri-e azelőtt hogy elfogy a levegő vagy az élelem. Az Apollo program hajói körülbelül 3 napig utaztak a Holdig. Csak a Holdig. Úgy hogy külön erre a célra volt minden kitervelve. Egy szimpla vadászpilóta még ennyit se lenne képes túlélni. Kivéve persze ha rendelkezik elég levegő tartalékkal, élelem, viz és energiatartalékkal egy több napos úthoz. Vagy persze a harci szituáció után elég deltaV-vel egy jelentős mértékű felgyorsításhoz és fékezéshez.
Ennek hiányában egy hordozó nélkül maradt vadászgép legénysége miben reménykedhet?
1. ...hogy a csatát az ő oldaluk nyeri és marad más hordozó ami meg tudja őket menteni.
2. ...hogy az ellenség felveszi őket és foglyok lesznek (megjegyzem már a második világháborús tengeralattjáró háború idején is tudták hogy egy ilyen kikötés betarthatatlan)
3. ...képes magát hibernálni és úgy hazaindulni, ahol nem csapódik neki semmilyen űreszköznek/űrszemétnek és még azelőtt megmentik az otthoniak hogy elégne a légkörben.
Gondolatok az űrhadviselésről
Egy másik vélemény amit a neten találtam. Gondoltam érdekes lehet ez is.
Rengeteg mindent írsz a politikai előfeltételekről. Szerintem ennek kapcsán felesleges evidenciákról beszélni. Valójában nem nagyon tudjuk megjósolni hogy mit és hogyan fognak a döntéshozók csinálni. Pláne azt hogy a tömegek, amik együtt roppant fogékonyak a radikális dolgokra, hogy fognak hozzáállni egy-egy kérdéshez. A teljesség kedvéért én is elmondom az én meglátásaimat.
A Hold a Földhöz vagy például a Phobos-Deimos a Marshoz túlságosan is közel van. Felnézel az égre és látod, benne van a tudatodban. Sokkal közelebbinek érzi az ember a Holdat mint például egy Jupiter holdat vagy a Marsot. Egy esetleges, maradjunk a Hold-Föld eseténél, konfliktus sokkal jobban előtérben van, személyes ügynek tűnik mint egy Föld-Mars akció. Egy dél-szláv háborúra felfigyel az európai ember, de a szüntelen afrikai harcok el se jutnak a tudatáig. Még akkor se ha ugyanolyan mértékű a saját országának a beavatkozása.
"A béke az az időszak amikor a civilek nem vesznek tudomást a hadi eseményekről" vagy valami ilyesmi... egy frappáns Heinlein idézet (aki szerintem kissé messze áll a hard sci-fi-től, technikailag legalábbis.
A másik szempont hogy a Hold-Föld közelség kapcsán hogy szinte túl könnyű egymást támadniuk. Feltételezve egy állandó űrhajó forgalmat a két égitest között, az első csapás a Hold részéről egy roppant fapados megelőző bombázás a teherűrhajókkal. Mivel ezek manapság is automatikusak, tehát mondjuk úgy hogy önvezérelt rakéták, drónok, emberáldozat nincs. Ha a menetrendszerű szállítmány nem fékez hanem például belerohan egy hadászati űrbázisba vagy rápottyan egy felszíni létesítményre nem igényeli a kifejezett katonai technológiát. Hogy a Hold gyorsítóágyúiról és rakétáiról ne is beszéljünk.
Igy visszaolvasva nem igazán jött le, de a lényeg hogy szerintem túlságosan is egymásra utalt rendszerről van szó, ahol sokkal jobban ügyelnek arra hogy ne fajuljanak idáig a dolgok. Ellenben például egy Mars elleni tömegpusztító fegyverekkel mért csapás esetén sokkal közömbösebbnek vélem az embereket.
Hopp új felvetés.
A Földnek több a vesztenivalója mint a Holdnak vagy Marsnak vagy... tetszés szerinti égitest. Ha a Földet találja el nukleáris vagy biológiai fegyver esetleg aszteroida bomba akkor fuccs szép bolygónak. Ha a Holdat, Marsot... akkor viszont nagyságrenddel kisebb a kár, mert ugye eleve sokkal ritkábban lakott, és eleve barátságtalan hely az egész. Ha azt is hozzá vesszük amit te mondasz hogy egy koloniális égitest nem engedheti meg magának a fejlett, precíz technológiákat akkor az jön ki hogy a kolóniák fognak hamarabb a komoly fegyverekhez nyúlni. Ha azonban egy esetleges koloniákról induló támadás ilyen komoly veszélyt jelent az egész Földre akkor elég esélyes hogy a Föld egységesen kezeli az ilyen ügyeket. Mondjuk az ENSZ Biztonsági Tanácsának utóda révén.
Szőjük még tovább a gondolatokat. Vajon ha jelentősen kiterjednek az érdekszférák a Naprendszeren belül akkor hogy fog kinézni maga a katonaság? Ahhoz hogy akár a bolygó túlsó felét megtámadjuk, egy esetleges belső konfliktus idején, körül kell vinnünk az egységeinket illetve támadó felszerelésünket a bolygón. Hogy tudjuk ezt elkerülni? Tegyük a lehető legnagyobb mértékben a haditechnikát az űrbe. Onnan a bolygó bármely pontját könnyebben tudjuk elérni. Másrészt pedig más bolygókra irányuló akciónál is megspóroljuk a felviteli költségeket.