Informatika és tudomány

Hadviselés a világűrben

  • [NST]Cifu
    #578
    Viszont a rakéták esetében nem feltétlenül kinetikai rombolásra gondoltam.

    Az irányított rakétáknál is a kinetikai hatás nagyon alapvető. Nagy relatív sebességre van szükség ahhoz, hogy a rakéta "elérje" a célpontját. Ha a rakéta "lassú", akkor akár az űrhajó is kimanőverezheti, ráadásul a hajó önvédelmi rendszereinek is sokkal de sokkal több idő áll a rendelkezésére, hogy megsemmisítje vagy eltérítse a közeledő rakátát.

    Én emiatt nem erőltettem eddig sem a 'robbanófejes' rakétákat, mert arányaiban kevésbé hatékonyak. Egy 10km/s relatív sebesség már elég komoly, és ilyen sebességkülönbségnél már egy viszonylag könnyű test is olyan ütközési energiát szabadít fel, ami ellen reálisan felpáncélozni egy hajót nehéz.

    Ha robbanó fej van rajta nem kell irányt változtatni teljesen, csak egyszerre több irányba (több robbanófejnek) egy kis kitérőt kell végrehajtani. Így többen el tudják kerülni a hosszú orrot. :)

    Végül is ez egyike lehetősége a kard és a pajzs örökös vesszőfutásának. Ez esetben én olyasmit tudnék elképzelni, hogy a célponthoz közeledve a rakéta mondjuk három-négy harci fejet old ki, amelyek kis szögeltérésű pályán folytatják az útjukat. Amikor az űrhajó mellé érnek, akkor pedig aktiválódik a harci fej, és a hajó irányába kilő egy kinetikai lövedéket, vagy lövedékeket (sörétespuska-effektus) - vagyis egy repeszfelhőt indít el.

    A hosszú orr azonban itt sem feltétlenül hátrány. Gondolj bele, hogy a harci fejeknek elég inteligensnek kell lenniük, hogy a hajótest mellé érve robbanjanak, és ne az előre nyúl (a teljes hossz legnagyobb részét kitevő) "orrnyúlvány" mellett robbanjanak, ahol ugye kevés valódi kárt tudnak okozni.