Informatika és tudomány

Hadviselés a világűrben

  • [NST]Cifu
    #567
    Egy korábbi más fórumon phantommal történő beszélgetés kapcsán felmerült a Whipple-shield és a folyékony páncélok vegyítése. Tudtommal bizonyos "nem newtoni folyadékok" annál szilárdabb formát vesznek fel, minél erősebb hatás éri őket. Ezt nem csak a személyi páncéloknál hanem a hajóknál is lehetne használni. Nem?

    A személyi páncéloknál azért hasznos a nem-newtoni folyadék (rövidítsünk: NNF), mert folyékony állapotban nem akadályozza annyira a mozgást mint egy merev ballisztikai mellény. Amikor a lövedék pedig becsapódik, szilárd testként viselkedik, és elvezeti a becsapódás energiáját, nagyobb felületen szétosztva azt.

    Nem látom át, hogy az űrhajónál mi értelme van az NNF anyagoknak? Próbálom végiggondolni, de legfeljebb egy módszert tudnék elképzelni, mégpedig azt, hogy a hajó falai között mozgatod a folyadékot, és mindig oda vezeted, ahonnan a beérkező találatod várod, így azonos tömeg mellett meg tudod határozni, hogy merre milyen erős páncélzatod legyen. De ennek azért nem látom értelmét, mert (szerintem) gyorsabb és hatékonyabb a hajó orrára egy nagy méretű energiaelnyelő "pajzsot" szerelni, és mindig azt fordítani a beérkező veszélyforrás felé.

    A fő kérdés, hogy az NNF anyag milyen tömegű. Amennyire én tudom, annyira nem könnyűek, márpedig a fő cél az volna, hogy a hajó tömegét minimalizáld, így ha egy "sima" keményfém lemezekből összeállított Whipple-pajzs könnyebb, akkor mi értelme az NNF-el vesződni?

    A reaktiv robbanóanyagokkal való burkolat meg a hab a tortán.

    Én félek, hogy a reaktív páncélok hatásfoka nem lenne elegendő. Azért találták ki eredetileg, hogy a kumulatív sugár útjába minél "hosszabb" anyagot. A kinetikai lövedékek (harckocsiágyúkból kilőtt nyíllövedék) esetén hasonló a cél, plusz a nyíróirányú erők remélhetőleg kettétörik a berékező nyillövedék testét.

    Egy űrbéli találatnál viszont akkor energiák léphetnek fel, hogy azt így, ezzel a módszerrel aligha lehet kezelni. Nagyon nagy méretű modulokra lenne szükség szerintem, és a mozgó felület tehetettlensége itt ellenünk dolgozik.

    Én inkább a már említett megoldást alkalmaznám: a hajó orrán egy hosszú energiaelnyelő zónát építenék ki. Elég csúnya lenne a hajó az akár több száz méteres "csőrrel", de a cél az, hogy a kritikus elemek túléljék a találatot, ahhoz pedig nincs elegendő szabad tömeg (hacsak nem egy űrállomásról beszélünk, ahol nem lényeges a tömeg), hogy az egész hajót erős, körkörös védelmet nyújtó páncélzattal lássuk el.