
-
#494
A nehéz körülmények, technikai / hadviselésbéli akadályok minden új fegyvernem / fegyverrendszer kibontakozásakor megvoltak.
Vegyük a tengerhajózást, az első komolyabb tengeri csaták a másik hajóra való átszállásról szóltak, ahol hagyományos közelharc folyt. Aztán jöttek a ballisták, katapultok, majd a döfőorr. Az első komoly áttörést elviekben az ágyúk megjelenése okozta, mégis még hosszú évszázadokig a megcsákjázás volt a hajók közötti harc végső, lezáró momentuma.
A repülésnél ugyan ez. Az első léggömbök alá függesztett kosarakat próbálták puskákkal legyűrni, de ugye ez annyira nem volt életképes módszer.
A repülőgépek megjelenésénél még a repülés maga is kisebbfajta csoda volt, és mindenféle elborult ötleteket kipróbáltak a légi hadviselés úttörői. Például (mivel a bombák még megbízhatattlanok voltak), ezért hegyes acélrudakat szórtak le (kézzel) a hadoszlopok felett. Hátha megsebeznek valakit. A légiharcnál az első "csatákban" pisztolyokkal és karabélyokkal lőttek egymásra a pilóták és a megfigyelőik. Egy feljegyzett eset szerint egy francia (?) pilóta csákját próbált dobni a másik repülőgépre...
A világűrben való hadviselés is ilyesmi lesz vagy lehet. Amíg nem kristályosodik ki, hogy miféle módon lehet megfelelő hatékonysággal harcolni, addig valószínűleg burleszkfilmekbe való jelenetek fognak történni. Engem pont ezért vonz ez a téma, mert nehéz megfogni, hogy miként és milyen módszerekkel, milyen taktikákkal lehet a világűrben harcolni.
Adott esetben azonban elhanyagolni nem lehet. Az említett példádban épp az a szép, hogy rámutat: nem a bolygó felett célszerű "megfogni" az ellenfelet, hanem minél kijjebb. De hogy ezt hogy is lehet megvalósítani, az már egy másik kérdés.