Hadviselés a világűrben


  • delejork
    #425
    A mögékerülés egyelőre csak akkor, ha a csatahajók már közel érnek, mert kifogytak a nagy hatótávolságú pusztítóeszközökből.

    Egyébként a közeljövőben olyan sugárpajzsot tudok elképzelni, hogy valami szuper tükröző bevonatot raknak a páncélra. Azt is elsősorban a vadászra érdemes, mert a csatahajóra úgyis railgunnal lőnek általában.

    Az is növelheti a vadász értékét, ha egy védekező hajó egy óriásbolygó mellé húzódik védelmi célból, akkor a vadász a légkörben haladva is támadhat.
    Ami az űrbeli álcázást illeti, szerintem nem teljesen lehetetlen a hőjelek leárnyékolása sem. Mondjuk a torpedó elejére rakunk egy nagy fémlapot, amit mágnesesen abszolút nullára hűtünk. Így persze nem is lát és nem is manőverezhet... de a távolságokat észrevétlenül lecsökkentheti. Ez mondjuk álló célpont, mondjuk űrbázis ellen lehet jó elsősorban.

    A szenzorzavarás kapcsán még arra gondoltam, hogy attól még hogy 2000km -re nem lehet érdemi kárt tenni a hajótestben lézerrel, attól még lehetséges, hogy parabolaantennával fókuszált rádióhullámnyalábbal megrongálják a szenzorokat. Egy ilyen fegyó nem egy kategória mint a millió kilométerre levő napkitörés.

    "A húrelmélet elnevezést mind a 26 dimenziós bozonikus húrelméletekre, mind a szuperszimmetria felfedezése után annak hozzáadásával nyert szuperhúrelméletre szokták használni. Újabban gyakran a szuperhúrelméletet mondjuk húrelméletnek. Az 1990-es években Edward Witten és mások meggyőző bizonyítékokat találtak arra, hogy a különböző szuperhúr elméletek (öt különböző változata van) egy M-elméletnek nevezett 11 dimenziós elmélet határesetei. "

    Ezek szerint vagy az elméleti fizika állít jó nagy hülyeségeket, vagy nem csak az általunk ismert tér a valós. :D :D