Hadviselés a világűrben


  • [NST]Cifu
    #323
    Egyébként alapvetően igazad van abban, hogy az általad felvázolt technikai paraméterek között teljesen értelmetlen űrvadászt építeni.
    Ugye kérdés, hogy mit lesz a következő lépcső. Azért a skálázhatóságot esélyes, hogy megoldják idővel, mert gondolj csak az első számítógépekre, atombombára, mobiltelefonra. Tudom, az első és az utolsó példa picit sántít, de azért a belső égésű motorok is sokat fejlődtek.


    A topic nyitásakor jeleztem, hogy én a "Hard Sci-fi", a jelenleg ismert fizikai törvényekre és a belátható jövőben (pár száz év legfeljebb) gondolkodom. Igen, lehetséges, hogy X idő múlva csodás előrelépések lesznek, de ez nem borítékolható.

    A fúziós reakciókat az 1960-as évek óta tesztelgeti laboratóriumi körülmények között. De még mindig legalább 20-30 év, amíg egy fenntartható, pozitív energiamérlegű (tehát energiatermelésre alkalmas) fúziós reaktort meg tudunk építeni. Az antianyag terén eddig alig pár anti-protont, esetleg anti-hidrogén atomot tudtunk létrehozni. Ahhoz, hogy reakció-reaktorban használhassuk nekünk tonnaszámra kellene gyártani. Stb...

    Abba most nem akarok belemenni, hogy "mi lenne ha holnap feltalálnák a nullpont-energiát", mert ezzel a fantázia szintjére lépünk.

    A YAL-1A esetében nem a légkör hatásaira szóródik a sugár (pára, por fénytörés)?

    Ez is belejátszik, de éppen ezért egy külön "légkörelemző" lézer is van a gépen, amely alapján korrigálni lehet a fókuszt. Ám ha a YAL-1A lézerével a légüres térben lősz a Földről a Holdra, a lézernyaláb átmérője akkor is több tíz méter átmérőjű lesz, ez pedig 1MW esetén annyit tesz, hogy alig fogod felmelegíteni vele a besugárzott területet :)